Analízis I

Simon László előadása alapján

ELTE, 2009. január

Ajánlott irodalom:

Előadó e-mail címe: simonl a ludens.elte.hu-nál

Ez a jegyzet nem szakirodalom s nem garantált, hogy az órai anyagot teljesen lefedi, az előadásokra bejárni ajánlott.

Ha a jegyzetben helyesírási, tartalmi vagy formai hibát találsz, kérlek jelezd az előadónak vagy a tuzesdaniel@gmail.com e-mail címen! Ha a jegyzet nem jelenik meg helyesen, olvasd el az útmutatót, vagy egyszerűen használd a Firefox legújabb böngészőjét!

09.16

A korábban (középiskolában) tanultakból általánosítunk. ℝ n -ben éltünk eddig, ahol vektor alatt ezt értettük: v = ( v 1 , v 2 ... v n ) ahol v j ∈ℝ és v ∈ ℝ n Ezen vektorfogalmat fogjuk általánosítani úgy, hogy a már korábban tanult vektorok némely tulajdonságait kiválasztjuk, s egy halmaz ( 𝕍 ) elemeit (a, b és c) akkor fogjuk vektoroknak nevezni, ha az alább kiválaszott - és korábban (középiskolában) már tanult - tulajdonságokat (a műveletekkel) teljesítik.

Definíció: Ha egy halmazon értelmezve van az összeadás és a skalárral való szorzás a fentiek szerint, akkor azt vektortérnek (avagy lineáris térnek) nevezzük.

Ismert művelet volt ℝ n -ben a skaláris szorzás, ezt értettük alatta: 〈 v , u 〉 = ∑ j=1 n v j u j . Erre érvényesek az alábbi tulajdonságok:

Definíció: Legyen X vektortér, amelynek elemei között értelmezve van a skaláris szorzat (két elem skaláris szorzata egy ℝ -beli szám) a fenti tulajdonságokkal. Ekkor X-t valós euklideszi (eukleidészi) térnek nevezzük.
Jó példa az euklideszi térre a [ 0,1 ] intervallumon értelmezett folytonos függvények összessége (röviden C [ 0,1 ] ) a szokásos összeadással, számmal való szorzással, ha a skaláris szorzat definíciója: 〈 f,g 〉 := ∫ 0 1 f⋅g .

Definíció: Legyen X valós euklideszi tér! Ekkor egy a∈X elem normáját így határozhatjuk meg: ‖ a ‖ := 〈 a,a 〉
A norma tulajdonságai:

  1. ‖ a ‖ ≥0 és ‖ a ‖ =0⇔a=0
  2. ‖ λa ‖ = | λ | ⋅ ‖ a ‖
  3. ‖ a+b ‖ ≤ ‖ a ‖ + ‖ b ‖ (háromszög egyenlőtlenség), mert 〈 a+b,a+b 〉 = 〈 a,a 〉 + 〈 b,a 〉 + 〈 a,b 〉 + 〈 b,b 〉 = = ‖ a ‖ 2 + ‖ b ‖ 2 +2 〈 a,b 〉 ≤ ‖ a ‖ 2 + ‖ b ‖ 2 +2 ‖ a ‖ ⋅ ‖ b ‖ = ( ‖ a ‖ + ‖ b ‖ ) 2 . Itt felhasználtuk az ún Cauchy-Schwarz-egyenlőtlenséget, mely szerint:

Tétel: Legyen X valós euklideszi tér! Ekkor ∀ a , b ∈ X esetén | 〈 a,b 〉 | ≤ ‖ a ‖ ⋅ ‖ b ‖ . (Cauchy-Schwarz egyenlőtlenség, röviden CS)
Bizonyítás: 0≤ 〈 a+λb,a+λb 〉 = 〈 a,a 〉 + 〈 λb,a 〉 + 〈 a,λb 〉 + 〈 λb,λb 〉 = 〈 a,a 〉 +2λ 〈 a,b 〉 + λ 2 〈 b,b 〉 , ez teljesül minden λ értékre, így 4 〈 a , b 〉 2 − 4 〈 a , a 〉 〈 b , b 〉 ≤ 0 , vagyis 〈 a,b 〉 2 ≤ 〈 a,a 〉 〈 b,b 〉 ⇒ | 〈 a,b 〉 | ≤ 〈 a,a 〉 〈 b,b 〉 = ‖ a ‖ ⋅ ‖ b ‖ , és pont ezt akartuk igazolni.

Definíció: legyen X vektortér, amelyen értelmezve van egy norma a fenti tulajdonságokkal, ekkor X-t normált térnek nevezzük.
Példa: X=C [ 0,1 ] , a függvény normája pedig ‖ f ‖ :=sup⁡ | f | .

Egy normált térben mindig értelmezhető az elemek ρ távolsága, ρ ( a,b ) := ‖ a−b ‖ . A távolság (metrika) tulajdonságai:

  1. ρ ( a,b ) ≥0 és ρ ( a,b ) =0⇔a=b
  2. ρ ( a,b ) =ρ ( b,a )
  3. ρ ( a,c ) ≤ρ ( a,b ) +ρ ( b,c ) (háromszög egyenlőtlenség)

Definíció: Legyen X valamilyen halmaz és tfh értelmezve van ρ : X × X → ℝ függvény (metrika, távolság) a fenti tulajdonságokkal! Ekkor X-t metrikus térnek nevezzük.

Topológiai alapfogalmak a metrikus térben

Pont és halmaz viszonya

Legyen a ∈ X , M ⊂ X !

Definíció: azt mondjuk, hogy az a pont az M halmaznak belső pontja, ha létezik a-nak olyan r sugarú környezete, hogy B r ( a ) ⊂ M . Jele: a ∈ int ⁡ ( M )

Definíció: a pont az M halmaznak külső pontja, ha létezik a-nak olyan r sugarú környezete, hogy B r ( a ) ∩ M = ∅ . Jele: a ∈ ext ⁡ ( M )

Definíció: az a pont M-nek határpontja, ha a minden r sugarú környezete esetén B r ( a ) ∩ M ≠ ∅ és B r ( a ) ∩ M C ≠ ∅ . Jele: a ∈ ∂ ( M ) = front ⁡ ( M )

Állítás: ∂ ( M ) ,ext⁡ ( M ) ,int⁡ ( M ) halmazok diszjunktak, uniójuk kiadja X-et.

Definíció: egy a ∈ X pontot az M halmaz torlódási pontjának nevezünk, ha az a pont minden környezetében van M-beli, de a-tól különböző pont, formailag: a torlódási pont, ha { B r ( a ) \ { a } } ∩M≠∅ . Az M halmaz torlódási pontjainak halmazát M'-vel jelöljük.
Megjegyzés: ha az a pont M-nek torlódási pontja, akkor a-nak minden környezete végtelen sok pontot tartalmaz az M halmazból.

Definíció: egy a ∈ M pontot az M halmaz izolált pontjának nevezünk, ha ∃ B r ( a ) : B r ( a ) ∩ M = { a } és r≠0 .

Definíció: az M halmaz belső és határpontjainak összességét az M halmaz lezárásának nevezzük, M ¯ =int⁡M∪∂M .
Megjegyzés: M ¯ pontjait szokás M érintkezési pontjainak is nevezni. Továbbá a∈ M ¯ ⇔∀ B r ( a ) ∩M≠∅ .

Példák:

Nyílt és zárt halmazok

Definíció: egy M ⊂ X halmazt nyíltnak nevezünk, ha ∀x∈M esetén x∈int⁡ ( M ) ⇔M⊂int⁡ ( M ) ⇔M∩∂M=∅ .

Definíció: egy M halmazt zártnak nevezünk, ha tartalmazza az összes határpontját ⇔ ∂ M ⊂ M .
Példák (legyen X : = ℝ ):

Állítás: egy M ⊂ X halmaz zárt ⇔ M = M ¯ ⇔ M ' ⊂ M .

Tétel: tetszőleges M halmaz esetén int ⁡ ( M ) és ext ⁡ ( M ) nyílt halmaz.
Bizonyítás ( int ⁡ ( M ) nyílt halmaz ): legyen a ∈ int ⁡ M . Azt kellene megmutatni, hogy ∃ B r ( a ) ⊂ int ⁡ M . a ∈ int ⁡ ( M ) ⇒ ∃ B R ( a ) ⊂ M . Legyen r : = R / 2 , ekkor B r ( a ) ⊂ int ⁡ ( M ) , ugyanis ha b∈ B r ( a ) , akkor a háromszög egyenlőtlenség miatt B r ( b ) ⊂ B R ( a ) ⊂M,b∈int⁡ ( M ) ⇒ B r ( a ) ⊂int⁡ ( M ) .

Állítás: ∂ M , M ¯ , M ' zárt halmazok.

Tétel: ha M⊂X nyílt, akkor M C =X \ M zárt halmaz.
Bizonyítás: tfh M nyílt halmaz, ekkor ∂M∩M=∅ , ∂M=∂ ( M c ) , ezért ∂ M C ∩M=∅⇒∂ M C ⊂ M C , vagyis M C zárt.

Tétel: akárhány nyílt halmaz uniója nyílt halmaz, és véges sok nyílt halmaz metszete is nyílt.
Bizonyítás: legyenek M γ ∈ I nyílt halmazok (I indexhalmaz)! Belátjuk, hogy M : = ∪ γ ∈ I M γ nyílt. Legyen a ∈ M ⇒ ∃ γ : a ∈ M γ . Mivel M γ nyílt, ezért ∃ B r ( a ) ⊂ M γ ⇒ B r ( a ) ⊂ M .
Legyenek M j∈I nyílt halmazok (I indexhalmaz)! Belátjuk, hogy M:= ∩ j=1 p M j nyílt halmaz. Legyen a∈M⇒a∈ M j ,∀j=1,2...p . Mivel M j nyílt, ezért ∃ r j : B r j ( a ) ⊂ M j . Legyen r=min⁡ { r 1 , r 2 ,.., r p } ⇒ B r ( a ) ⊂ ∩ j=1 p M j .

Tétel: akárhány zárt halmaz metszete zárt halmaz, és véges sok zárt halmaz uniója is zárt.
Bizonyítás: (belátjuk, hogy metszetük zárt) tfh M γ zárt! Ekkor M γ C nyílt halmaz. Ezért ∩ γ∈I M γ = ( ∪ γ∈I M γ C ) C zárt. Az unió esete hasonlóan bizonyítható.
Megjegyzés: végtelen sok nyílt halmaz metszete általában nem nyílt, az alaphalmaz és az üreshalmaz nyílt és zárt egyszerre.

09.18

Sorozatok határértéke a metrikus térben

Definíció: egy f:ℕ↣X (X metrikus tér) függvényt X-beli sorozatnak nevezünk. Jelölés: a sorozat k-adik tagja a k :=f ( k ) -nek, a sorozat ( a k ) k∈ℕ :=f ( a k ) =f .

Definíció: azt mondjuk, hogy az ( a k ) sorozat határértéke (limesze) a∈X , ha az a pont tetszőleges ε sugarú környezetéhez létezik olyan k 0 ∈ℕ küszöbszám, hogy k> k 0 ,k∈ℕ esetén a k ∈ B ε ( a ) . Másképp: ∀ε>0∃ k 0 :k> k 0 ⇒ρ ( a k ,a ) <ε , ezt így jelöljük: lim⁡ ( a k ) ≡ lim⁡ k→∞ a k =a

A limesz tulajdonságai

  1. ha a k =a (minden k-ra), akkor lim⁡ ( a k ) =a
  2. tfh lim⁡ ( a k ) =a , akkor ( a k ) minden részsorozatának határértéke létezik és értékük a.
    Részsorozat: ( a k ) véges vagy végtelen sok elemét elhagyom úgy, hogy még mindig végtelen sok maradjon, és a sorrenden nem változtatok. Másképpen: ( a k ) részsorozata ( a g k ) , ahol g:ℕ→ℕ szigorúan monoton növő.
    Bizonyítás: lim⁡ ( a k ) :=a⇒∀ε>0∃ k 0 :k> k 0 ⇒ρ ( a k ,a ) <ε . Mivel g k ≥k⇒k> k 0 -ra ρ ( a g k ,a ) <ε , hisz ekkor g k > k 0 .
  3. a határérték egyértelmű
    Bizonyítás: tfh ( a k ) határértékei a és b (X elemei), Belátandó, hogy a=b . ∀ε>0∃ k 0 :k> k 0 ⇒ρ ( a k ,a ) <ε , másrészt ∀ε>0∃ k 1 :k> k 1 ,ρ ( a k ,b ) <ε ⇒k>max⁡ { k 0 , k 1 } esetén ρ ( a k ,a ) <ε,ρ ( a k ,b ) <ε , így a háromszög egyenlőtlenség alapján ρ ( a,b ) ≤ρ ( a, a k ) +ρ ( a k ,b ) <2ε,∀ε>0⇒ρ ( a,b ) =0⇔a=b
  4. ha lim⁡ ( a k ) =a⇒ ( a k ) minden átrendezésének a hatáértéke szintén a
    Egy ( a k ) átrendezése: veszek egy g:ℕ→ℕ bijekciót, az átrendezett sorozat: ( a g k ) .
  5. sorozatok összefésülése
    ( a k ) , ( b k ) X-beli sorozatok összefésülése olyan ( c k ) X-beli sorozat, melynek elemei a 1 , b 1 , a 2 , b 2 ... . Ha lim⁡ ( a k ) =a=lim⁡ ( b k ) ⇒lim⁡ ( c k ) =a
  6. Ha egy sorozatnak létezik a limesze, akkor korlátos is. (Korlátos: létezik olyan n dimenziós gömb, mely tartalmazza a sorozat összes elemét.)
    Bizonyítás: lim⁡ ( a k ) =a⇒ε=1∃ k 0 :k> k 0 ⇒ρ ( a k ,a ) <1 , így r:=max⁡ { ρ ( a, a 1 ) ,ρ ( a, a 2 ) ,...,ρ ( a, a k 0 ) } esetén a k ∈ B r+1 ( a ) ∀k .

A limesz műveletei tulajdonságai

Tétel: legyen X normált tér! Ha lim ⁡ ( a k ) = a , lim ⁡ ( b k ) = b ⇒ lim ⁡ ( a k + b k ) = a + b .
Bizonyítás: mivel lim ⁡ ( a k ) = a , ezért ∀ε>0∃ k 0 :k> k 0 ⇒ρ ( a, a k ) = ‖ a k −a ‖ <ε és mivel lim ⁡ ( b k ) = b , ezért ∀ε>0∃ k 1 :k> k 1 ⇒ρ ( b, b k ) = ‖ b k −b ‖ <ε , így ρ ( a k + b k , a + b ) = ‖ ( a k + b k ) − ( a + b ) ‖ = ‖ ( a k − a ) + ( b k − b ) ‖ ≤ ‖ a k − a ‖ + ‖ b k − b ‖ < 2 ε , ha k > max ⁡ { k 0 , k 1 } .

Tétel: legyen X normált tér! Tfh lim⁡ ( a k ) =a , ( a k ∈X ) és lim⁡ ( λ k ) =λ ( λ k ∈ℝ ). Ekkor lim⁡ ( λ k a k ) =λa .
Bizonyítás: mivel lim⁡ ( a k ) =a ezért ∀ε>0∃ k 0 :k> k 0 ⇒ ‖ a k −a ‖ <ε . Mivel lim⁡ ( λ k ) =k ezért ∀ε>0∃ k 1 :k> k 1 ⇒ | λ k −λ | <ε . Tehát k>max⁡ { k 0 , k 1 } esetén ‖ λ k a k −λa ‖ = ‖ ( λ k a k −λ a k ) + ( λ a k −λa ) ‖ ≤ ‖ λ k a k −λ a k ‖ + ‖ λ a k −λa ‖ = = ‖ ( λ k −λ ) a k ‖ + ‖ λ ( a k −a ) ‖ = | λ k −λ | ︸ <ε ‖ a k ‖ + | λ | ︸ rögz. ‖ a k −a ‖ ︸ <ε . Mivel ( a k ) korlátos, ∃M>0: ‖ a k ‖ <M∀k∈ℕ -re, tehát k>max⁡ { k 0 , k 1 } esetén ‖ λ k a k −λa ‖ <εM+ | λ | ε= ( M+ | λ | ) ε .

Tétel: legyen X euklideszi tér! Tfh lim⁡ ( a k ) =a és lim⁡ ( b k ) =b , ahol a k , b k ∈X . Ekkor lim⁡ 〈 a k , b k 〉 = 〈 a,b 〉
Bizonyítás: a Cauchy-Schwarz felhasználásával.

Tétel: legyen X normált tér! Ha lim⁡ ( λ k ) =0 és ( a k ) korlátos, ⇒lim⁡ ( λ k a k ) =0
Bizonyítás: hasonló az előzőhöz.

Tétel: legyen ( a k ) egy valós vagy komplex sorozat. Ha a=lim⁡ ( a k ) ≠0⇒lim⁡ ( 1 a k ) = 1 a .
Bizonyítás: mivel lim⁡ ( a k ) =a⇒∀ε>0∃ k 0 :k> k 0 ⇒ | a k −a | <ε , így ∃ k 1 :k> k 1 ⇒ | a k −a | <ε | a | 2 /2 . Legyen ε:= | a | 2 , ekkor ∃ k 2 :k> k 2 ⇒ | a k | > | a | 2 . Legyen k>max⁡ { k 1 , k 2 } , ekkor | 1 a k − 1 a | = | a− a k | | a k a | < ε | a | 2 /2 | a k | | a | = ε | a | /2 | a | /2 =ε , és pont ezt akartuk igazolni.

Zárt halmazok jellemzése sorozatokkal

Emlékeztető: X metrikus térben egy M halmazt zártnak neveztünk, ha ∂M⊂M⇔ M ¯ ⊂M⇔ M ¯ =M (ahol M ¯ =int⁡ ( M ) ∪∂M ), továbbá a∈ M ¯ ⇔ ha a bármely környezete tartalmaz M béli pontot is. Ezek szerint M zárt halmaz pontosan akkor, ha minden olyan pont, amelynek bármely környezetében van M beli pont, az M-hez tartozik.

Tétel: egy M⊂X halmaz zárt pontosan akkor, ha tetszőleges konvergens sorozatot nézve, melynek tagjai a k ∈M lim⁡ ( a k ) ∈M .
Bizonyítás: az előbbiek szerint M halmaz zárt pontosan akkor, ha minden olyan pont, amelynek bármely környezetében van M beli pont, az M-hez tartozik.
⇒ irányban: tfh M zárt! Ha a k ∈M és lim⁡ ( a k ) =a , akkor a∈M , mert a minden környezetében van M beli pont is (nevezetesen a k ).
⇐ irányban: fordítva is igaz, ha a minden környezete tartalmaz M béli pontot, akkor ∃ ( a k ) ∈M:lim⁡ ( a k ) =a . Vagyis minden olyan pont (a), amelynek minden környezetében van M-beli pont (az a k -k), az M-nek eleme, és a fentiek szerint ebből következik, hogy M zárt.

Korlátos és zárt halmazok, illetve sorozatkompakt halmazok

Tétel: legyen ( a k ) korlátos sorozat ℝ n -ben! Ekkor ( a k ) sorozatnak létezik konvergens részsorozata. (Bolzano-Weierstrass-féle kiválasztási tétel ℝ n -ben)
Bizonyítás: először n=1 esetre, ekkor ( a k ∈ℝ ) korlátos ⇒∃ [ c,d ] ∍ a k ,∀k . Felezzük [ c,d ] intervallumot! Ekkor a két zárt fél intervallum közül legalább az egyik végtelen sok tagot tartalmaz a sorozatból. Ez legyen [ c 1 , d 1 ] . Ezt megint felezzük, melyek közül legalább az egyik végtelen sok tagot tartalmaz a sorozatból, ez legyen [ c 2 , d 2 ] …Így a k -ból kiválasztható egy a k l részsorozat úgy, hogy a k l ∈ [ c l , d l ] . Belátjuk, hogy a k l részsorozat konvergens.
[ c,d ] ⊃ [ c 1 , d 1 ] ⊃ [ c 2 , d 2 ] ⊃...⊃ [ c l , d l ] , lim⁡ l→∞ | c l − d l | = lim⁡ l→∞ c−d 2 l =0 . Tudjuk, hogy { c l :l∈ℕ } felülről korlátos ⇒∃sup⁡ { c l :l∈ℕ } és azt is, hogy { d l :l∈ℕ } alulról korlátos ⇒∃inf⁡ { d l :l∈ℕ } . Mivel lim⁡ l→∞ | c l − d l | =0⇒sup⁡ { c l :l∈ℕ } =inf⁡ { d l :l∈ℕ } :=α , továbbá a k l ∈ [ c l , d l ] ⇒lim⁡ ( a k l ) =α („rendőr-elv”).
n=2 esetre, ekkor a k = ( a k ( 1 ) , a k ( 2 ) ) . Mivel a k korlátos sorozat ℝ 2 -ben, így a k ( 1 ) , a k ( 2 ) korlátos sorozatok ℝ -ben. Az előzőek szerint az előbbiből kiválasztható ebből egy konvergens részsorozat, ( a k l ( 1 ) ) l∈ℕ . Tekintsük az a k ( 2 ) ugyanilyen indexű elemekből álló ( a k l ( 2 ) ) részsorozatát (mely korlátos ℝ -ben). Az előzőek szerint ennek létezik konvergens részsorozata, ( a k l m ( 2 ) ) m∈ℕ . ( a k l ( 1 ) ) l∈ℕ konvergens, így ( a k l m ( 1 ) ) m∈ℕ is az, így ( a k l m ) := ( a k l m ( 1 ) , a k l m ( 2 ) ) részsorozat konvergens.
n=3 esetén hasonló módon, mint n=1 -ről váltottunk n=2 -re, itt is igazolható (tkp teljes indukció).
Megjegyzés: hasonló jellegű állítások általában nem igazak tetszőleges normált terekben, csak véges dimenzióban!

09.23

Tétel: legyen M⊂ ℝ n korlátos és zárt halmaz! Ha ( a k ∈M ) k∈ℕ tetszőleges sorozat, akkor létezik olyan ( a k l ) részsorozata, amely konvergens és lim⁡ ( a k l ) ∈M
Bizonyítás: mivel M korlátos ⇒ ( a k ) korlátos sorozat ℝ n -ben. A Bolzano-Weierstrass-féle kiválasztási tétel szerint ennek létezik konvergens részsorozata a k l ∈M , M zárt ⇒lim⁡ ( a k l ) ∈M .

Definíció: legyen X tetszőleges metrikus tér! Egy M⊂X halmazt sorozatkompaktnak nevezünk, ha tetszőleges M-beli sorozatnak van konvergens részsorozata, és limesze ∈M .
Megjegyzés: a fenti tétel szerint ℝ n -ben minden korlátos és zárt halmaz sorozatkompakt.

Állítás: ha X tetszőleges metrikus tér ⇒∀ sorozatkompakt halmaz korlátos és zárt, de ha egy metrikus térben egy halmaz korlátos és zárt, még nem következik, hogy sorozatkompakt is (természetesen ℝ n -ben igaz).
Bizonyítás: legyen M⊂X sorozatkompakt halmaz! Először belátjuk, hogy M korlátos.
Indirekt bizonyítás: M nem korlátos. Legyen a∈X rögzített pont. Ha M nem korlátos ⇒∃ x 1 ∈M, x 1 ∈ B 1 ( a ) és ∃ x 2 ∈M, x 2 ∈ B 2 ( a ) és… Belátjuk (indirekt), hogy az így nyert ( x l ) sorozatnak nincs konvergens részsorozata. Ha ugyanis ∃lim⁡ ( x l k ) = x 0 ∈M⇒ lim⁡ k→∞ ρ ( x l k ,a ) =ρ ( x 0 ,a ) , ez ellentmond annak, hogy x l k ∉ B l k ( a ) ⇔ρ ( x l k ,a ) > l k →∞ .
Most belátjuk, hogy M zárt. Tekintsük az ( a k ) M-beli elemekből álló konvergens sorozatokat! Mivel M sorozatkompakt, ezért ( a k ) -nak létezik ( a k l ) részsorozata, ami konvergens és lim⁡ ( a k l ) ∈M , de lim⁡ ( a k l ) =lim⁡ ( a k ) ⇒lim⁡ ( a k ) ∈M . Mint korábban bizonyítottuk, ez ekvivalens azzal, hogy M zárt.

Cauchy-féle konvergencia-kritérium, teljesség

Tétel: legyen X metrikus tér! Ha ( a k ) konvergens sorozat, lim⁡ ( a k ) =a∈X , akkor teljesül rá az ún. Cauchy-féle (konvergencia) kritérium: ∀ε>0∃ k 0 :k,l> k 0 ⇒ρ ( a k , a l ) <ε .
Bizonyítás: mivel lim⁡ ( a k ) =a⇒∃ k 0 :∀k,l> k 0 ⇒ρ ( a k ,a ) < ε 2 ,ρ ( a l ,a ) < ε 2 ⇒ρ ( a k , a l ) ≤ρ ( a k ,a ) +ρ ( a, a l ) < ε 2 + ε 2 =ε .
Kérdés: fordítva igaz-e? Általában nem.
Példák:

Definíció: egy X metrikus teret teljes metrikus térnek nevezzük, ha minden X-beli Cauchy-sorozatnak (vagyis melyre teljesül a Cauchy-féle konvergencia-kritérium) van limesze X-ben.

Tétel: ℝ n teljes metrikus tér.
Megjegyzés: a tétel azt mondja, hogy ha ( a k ) ∈ ℝ n -beli sorozatra teljesül a Cauchy-féle konvergencia-kritérium ⇒∃lim⁡ ( a k ) ∈ ℝ n .
Bizonyítás: legyen ( a k ) ∈ ℝ n , melyre teljesül a Cauchy-féle konvergencia-kritérium ⇔∀ε>0∃ k 0 :k,l> k 0 ⇒ ‖ a k − a l ‖ <ε . Először belátjuk, hogy ( a k ) korlátos.
Legyen ε:=1 , ekkor ∃ k 0 :k,l> k 0 ⇒ ‖ a k − a l ‖ <ε=1 . Legyen l= k 0 +1 rögzített, ekkor láthatjuk, hogy minden ∀k≥l: ‖ a k − a l ‖ <1 , vagyis k 0 fölött korlátos a sorozat. Mivel k 0 véges, ezért a 0 , a 1 ... a k 0 véges sok elem, így korlátos is.
Most belátjuk, hogy konvergens is. Alkalmazzuk a Bolzano-Weierstrass kiválasztási tételt, miszerint minden korlátos sorozatnak van konvergens részsorozata ⇒∃ ( a k l ) :lim⁡ ( a k l ) =a∈ ℝ n . Belátandó még, hogy az ( a k ) sorozat is ehhez tart. Legyen ε/2>0 tetszőleges. Mivel lim⁡ ( a k l ) =a⇒∃ l 0 :l> l 0 ⇒ ‖ a k l −a ‖ < ε 2 . Másrészt mivel a Cauchy sorozat is, ezért ∃ k 1 :k,l> k 1 ⇒ ‖ a k − a l ‖ < ε 2 ⇒ ‖ a k − a k l ‖ < ε 2 ⇒ ‖ a k −a ‖ ≤ ‖ a k − a k l ‖ + ‖ a k l −a ‖ < ε 2 + ε 2 =ε .

Függvények limesze (határértéke)

A továbbiakban legyen X és Y metrikus terek, f:X↣Y , D f ⊂X és R f ⊂Y !

Definíció: legyen a∈X az f függvény értelmezési tartományának torlódási pontja! Azt mondjuk, hogy az f függvénynek az a pontban b∈Y a határértéke (limesze), ha b bármely (kicsi) B ε ( b ) környezetéhez létezik a-nak olyan B δ ( a ) környezete, hogy x∈ B δ ( a ) ∩ D f ,x≠a⇒f ( x ) ∈ B ε ( b ) .
Megjegyzés: mivel a pont D f -nek torlódási pontja, ezért bármely δ>0 esetén ∃x≠a:x∈ B δ ( a ) ∩ D f , továbbá a függvény határértéke szempontjából mindegy, hogy f értelmezve van-e a-ban vagy sem és f ( a ) mivel egyenlő.

Állítás: a limesz egy pontban egyértelmű.

Definíció: legyen a∈ D f . Ekkor f függvényt a pontban folytonosnak nevezzük, ha az f ( a ) ∈Y bármely B ε ( f ( a ) ) környezetéhez található az a-nak olyan B δ ( a ) környezete, hogy x∈ B δ ( a ) ∩ D f ⇒f ( x ) ∈ B ε ( f ( a ) ) .
Megjegyzés:

Példa: f ( x ) = { 0 ha x ∈ [ 0,2 ] \ { 1 } 1 ha  x=1 . Ez a függvény 1-ben nem folytonos, és határértéke 1-ben 0.

Definíció: ha f folytonos D f minden pontjában, akkor f-et folytonosnak nevezzük.

09.30

Átviteli elv

  1. Tétel: legyen a∈ D f ' ( D f ' a torlódási pontok halmaza)! lim⁡ x→a f ( x ) =b⇔∀ ( x k ) ⊂ D f \ { a } ,lim⁡ ( x k ) =a esetén lim⁡ k→∞ f ( x k ) =b .
    Bizonyítás ⇒ irányban: legyen lim⁡ x→a f ( x ) ≡ lim⁡ a f=b . Legyen ( x k ) tetszőleges olyan sorozat, melyre x k ∈ D f \ { a } ,lim⁡ ( x k ) =a ! Belátandó, hogy ∀ε>0∃ k 0 ,k> k 0 ⇒f ( x k ) ∈ B ε ( b ) . Mivel lim⁡ a f=b⇒∀ε>0∃δ>0:x∈ { B δ ( a ) ∩ D f } \ { a } ⇒f ( x ) ∈ B ε ( b ) , másrészt lim⁡ ( x k ) =a, x k ∈ D f \ { a } ⇒∀δ>0∃ k 0 :k> k 0 ⇒ x k ∈ B δ ( a ) , vagyis k> k 0 esetén f ( x k ) ∈ B ε ( b ) .
    Bizonyítás ⇐ irányban: tfh ∀ ( x k ) ⊂ D f \ { a } ,lim⁡ ( x k ) =a esetén lim⁡ k→∞ f ( x k ) =b , bizonyítandó: ⇒ lim⁡ a f=b , vagyis ∀ε>0∃δ>0,∀x∈ { B δ ( a ) ∩ D f } \ { a } ⇒f ( x ) ∈ B ε ( b ) . Indirekt bizonyítunk: ∃ ε 0 >0∀δ>0,∃x∈ { B δ ( a ) ∩ D f } \ { a } :f ( x ) ∈ B ε 0 ( b ) . Legyen δ:= 1 k ,k∈ℕ , ehhez ∃ x k ∈ B 1 k ( a ) , x k ∈ D f \ { a } :f ( x k ) ∈ B ε 0 ( b ) . Ekkor lim⁡ ( x k ) =a , de lim⁡ k→∞ f ( x k ) ≠b , mert ∀k∈ℕ -re f ( x k ) ∈ B ε 0 ( b ) , ez meg ellentmond a feltevésünknek.
  2. Tétel: legyen a∈ D f ! Ekkor az f függvény a-ban folytonos pontosan akkor, ha ∀ ( x k ) ⊂ D f ,lim⁡ ( x k ) =a esetén lim⁡ k→∞ f ( x k ) =f ( a ) .
    Bizonyítás: az előzővel analóg módon

Műveleti szabályok

Műveleti szabályok folytonosságra

(Az előző tételek bizonyítása az átviteli elvvel történik.)

A kompozíció függvény

  1. Tétel: legyenek X, Y , Z metrikus terek, f:X↣Y,g:Y↣Z . Ha f folytonos a∈X -ben, g pedig b=f ( a ) ∈Y -ban, ⇒g∘f is folytonos a-ban.
    Bizonyítás: mivel g folytonos b=f ( a ) -ban, így g értelmezve van f ( a ) -ban, ezért g∘f értelmezve van a-ban, ( g∘f ) ( a ) =g ( f ( a ) ) . Az átviteli elvvel belátjuk, hogy g∘f folytonos a-ban. Legyen ( x k ) tetszőleges sorozat, melyre lim⁡ ( x k ) =a, x k ≠a, x k ∈ D g∘f . Az utóbbi azt jelenti, hogy x k ∈ D f , másrészt f ( x k ) ∈ D g , igazolandó tehát, hogy lim⁡ k→∞ ( g∘f ) ( x k ) = ( g∘f ) ( a ) =g ( f ( a ) ) .
    Mivel f folytonos a-ban, lim⁡ k→∞ f ( x k ) =f ( a ) . Másrészt g folytonos f ( a ) -ban, így g-re alkalmazva az átviteli elvet, lim⁡ k→∞ g ( f ( x k ) ) =g ( f ( a ) ) .
    Kérdés: ha lim⁡ a f=b, lim⁡ b g=c⇒ lim⁡ a ( g∘f ) =c ? Általában nem. Példa: legyen g( y )={ 0 ha y=0 1 ha y≠0 , és f pedig a konstans 0 függvény, azaz f( x )=0 , valamint a=b=0 . Ekkor lim 0 g=1, ( g∘f )( x )=0 ∀x⇒ lim 0 ( g∘f )( x )=0
  2. Tétel: legyenek X, Y , Z metrikus terek, f:X↣Y,g:Y↣Z . Ha lim⁡ a f=b és g folytonos b-ben, akkor lim⁡ a ( g∘f ) =g ( b ) .

Inverz függvény folytonossága

Egy tetszőleges függvény inverzét akkor tudjuk értelmezni, ha a függvény injektív, azaz x 1 ≠ x 2 ⇒f ( x 1 ) ≠f ( x 2 ) .

Definíció: ha f injektív, akkor inverzét így értelmezhetjük: f −1 : R f → D f ,y∈ R f esetén f −1 ( y ) =x , ahol x∈ D f ,f ( x ) =y .

Állítás: ha f:ℝ↣ℝ és szigorúan monoton függvény, akkor f injektív.
Kérdés: Ha f folytonos és injektív, akkor inverze is? Általában nem. Pl: f ( x ) = { x ha  x<1 x−1 ha  x≥2 .

Állítás: ha f:ℝ↣ℝ függvény szigorúan monoton, akkor inverze is.

Tétel: ha f:I→ℝ szigorúan monoton függvény és I⊂ℝ valamilyen intervallum ⇒ f −1 folytonos.
Megjegyzés: az intervallumok az ℝ összefüggő részhalmazai. Egy A⊂ℝ halmazt összefüggőnek nevezünk, ha ∀ x 1 , x 2 ∈A, x 1 <x< x 2 ⇒x∈A .
Bizonyítás: legyen y 0 ∈ D f −1 = R f . Legyen x 0 = f −1 ( y 0 ) . Először tegyük fel, hogy x 0 ∈int⁡I . Azt szeretnénk belátni, hogy f −1 folytonos y 0 -ban. Legyen ε>0, x 0 ±ε∈I (ilyen ε létezik, mert x 0 ∈int⁡I )! Ekkor f ( x 0 −ε ) <f ( x 0 ) <f ( x 0 +ε ) , mivel f szigorúan monoton (növő). Ha y∈ ( f ( x 0 −ε ) ,f ( x 0 +ε ) ) , mivel f inverze is szigorúan monoton, ezért f −1 ( f ( x 0 −ε ) ) < f −1 ( y ) < f −1 ( f ( x 0 +ε ) ) ⇔ f −1 ( y 0 ) −ε< f −1 ( y ) < f −1 ( y 0 ) +ε , vagyis f −1 folytonos y 0 -ban. Az x 0 ∈∂I eset tárgyalása hasonló.

10.06

Példák:

  1. f:ℝ↣ℝ,x∈ℝ,x≥0,f ( x ) = x n ,n∈ℕ , ekkor f szigorúan monton nő, D f = [ 0,∞ ) , f −1 folytonos az y∈ R f pontokban és f −1 ( y ) = y n . (Később látjuk a Bolzano-tétellel, hogy R f =[ 0,∞ ) .)
  2. f:ℝ↣ℝ,x∈ℝ,f ( x ) = e x , ekkor f szigorúan monoton nő, D f =ℝ , f −1 folytonos. (Később látjuk a Bolzano-tétellel, hogy D f −1 = R f = ( 0,∞ ) .)

Tétel: legyenek X, Y metrikus terek, f:X↣Y,f∈C ( D f ) , D f sorozatkompakt, f injektív ⇒ f −1 ∈C ( R f ) .
Bizonyítás: legyen y 0 ∈ D f −1 = R f . Belátjuk, hogy f −1 ∈C [ y 0 ] . Alkalmazzuk az átviteli elvet! Legyen y k ∈ D f −1 = R f olyan, amelyre lim⁡ ( y k ) = y 0 . Belátandó: ( f −1 ( y k ) ) k∈ℕ → f −1 ( y 0 ) . x k := f −1 ( y k ) , x 0 := f −1 ( y 0 ) ⇒ y k =f ( x k ) , y 0 =f ( x 0 ) , vagyis belátandó: lim⁡ ( x k ) → x 0 . Indirekt bizonyítunk: ha ez nem lenne igaz, akkor ∃ ε 0 >0, x k l :ρ ( x k l , x 0 ) ≥ ε 0 . Tekintsük az ( x k l ) sorozatot, amelyre x k l ∈ D f . Tudjuk, hogy D f sorozatkompakt, ekkor ∃ ( x k l j ) :lim⁡ ( x k l j ) =x*∈ D f , de mivel f∈C [ x* ] ⇒ lim⁡ j→∞ f ( x k l j ) =f ( x* ) és mivel lim⁡ j→∞ f ( x k l j ) =lim⁡ ( y k l j ) = y 0 =f ( x 0 ) ⇒f ( x 0 ) =f ( x* ) . De hát f injektív, vagyis x 0 =x* , ami meg ellentmondás, mert lim⁡ ( x k l j ) =x*= x 0 esetén ∃j∈ℕ:ρ ( x k l j , x 0 ) < ε 0 , de ez ellentmond ρ ( x k l , x 0 ) ≥ ε 0 -nak.

A folytonos függvények alaptulajdonságai

Tétel: legyen X, Y metrikus terek, f:X→Y,f∈C ( D f ) , D f sorozatkompakt ⇒ R f is sorozatkompakt. (Weierstrass tétele).
Bizonyítás: legyen ( y k ) ⊂ R f tetszőleges sorozat! Azt kell megmutatni, hogy ∃ ( y k l ) részsorozata, mely konvergens és lim⁡ ( y k l ) ∈ R f . Mivel y k ∈ R f ⇒∃ x k ∈ D f :f ( x k ) = y k . Mivel D f sorozatkompakt és x k ∈ D f ⇒∃ ( x k l ) :lim⁡ ( x k l ) = x 0 ∈ D f . Mivel f∈C [ x 0 ] ⇒ lim⁡ l→∞ f ( x k l ) =f ( x 0 ) = y 0 ∈ R f , node f ( x k l ) = y k l , ezért lim⁡ ( y k l ) = y 0 ∈ R f , és pont ezt akartuk belátni.

Következmények:

  1. D f sorozatkompakt ⇒ R f korlátos és zárt (minden sorozatkompakt halmaz korlátos és zárt)
  2. ha Y=ℝ akkor is, ha D f sorozatkompakt ⇒ R f ⊂ℝ korlátos és zárt. A korlátosság következménye: sup⁡ R f ,inf⁡ R f véges, és mivel az R f értékkészlet zárt ⇒∃ x 1 , x 2 ∈ D f :f ( x 1 ) =inf⁡f,f ( x 2 ) =sup⁡f

Példák arra, hogy miért szükséges feltenni, hogy D f sorozatkompakt ( D f , R f sorozatkompaktsága ℝ -ben azt jelenti, hogy a halmazok korlátosak és zártak)

  1. D f = [ 0,∞ ) zárt, de nem korlátos, f ( x ) =x , ekkor R f = [ 0,∞ ) nem korlátos
  2. D f = ( 0,1 ] ,f ( x ) = 1 x , ekkor D f korlátos, de nem zárt, R f pedig nem korlátos.

Megjegyzés: az a tény, hogy egy f:X↣Y,f∈C [ x 0 ] ⇒∀ε>0∃δ>0:x∈ B δ ( x 0 ) ∩ D f ⇒f ( x ) ∈ B ε ( f ( x 0 ) ) , ahol δ függhet ε -tól és x 0 -tól is.

Definíció: azt mondjuk, hogy X, Y metrikus terek esetén egy f:X↣Y függvény egyenletesen folytonos, ha ∀ε>0∃δ>0: x 1 , x 2 ∈ D f ,ρ ( x 1 , x 2 ) <δ⇒ρ ( f ( x 1 ) ,f ( x 2 ) ) <ε . Tehát ekkor δ csak ε -tól függ.

Tétel: ha f folytonos és D f sorozatkompakt ⇒f egyenletesen folytonos. (Heine tétele.)
Bizonyítás: tfh f folytonos, D f sorozatkompakt. Indirekt bizonyítunk: ∃ε>0∀δ>0:∃ x 1 , x 2 ∈ D f ,ρ ( x 1 , x 2 ) <δ , de ρ ( f ( x 1 ) ,f ( x 2 ) ) ≥ε . Legyen δ:= 1 k ,k∈ℕ , ekkor tehát ∃ x k , x k ˜ ∈ D f :ρ ( x k , x k ˜ ) < 1 k de ρ ( f ( x k ) ,f ( x k ˜ ) ) ≥ε . Tudjuk, hogy D f sorozatkompakt, így ∃ ( x k l ) ⊂ D f :lim⁡ ( x k l ) = x 0 ∈ D f . Mivel ρ ( x k l , x k l ˜ ) < 1 k ,lim⁡ ( 1 k ) =0⇒lim⁡ ( x k l ˜ ) =lim⁡ ( x k l ) = x 0 ∈ D f . Mivel f∈C [ x 0 ] , az átviteli elv alapján ⇒ lim⁡ l→∞ f ( x k l ) =f ( x 0 ) , lim⁡ l→∞ f ( x k l ˜ ) =f ( x 0 ) , de ez meg ellentmondás a feltevésünkkel, miszerint ρ ( f ( x k ) ,f ( x k ˜ ) ) ≥ε .
Példák:

  1. D f = [ 0,∞ ) ez zárt, de nem korlátos, f ( x ) := x 2 nem egyenletesen folytonos
  2. D f = ( 0,1 ] ez korlátos, de nem zárt, f ( x ) := 1 x nem egyenletesen folytonos.

Tétel: legyen f: [ a,b ] →ℝ,f∈C [ a,b ] ,f ( a ) ≠f ( b ) , ekkor tetszőleges η∈ ( f ( a ) ,f ( b ) ) számhoz ∃ξ∈ ( a,b ) :f ( ξ ) =η . (Bolzano tétel)
Bizonyítás: tekintsük a következő halmazt: M:= { x∈ [ a,b ] :f ( x ) <η } ⊂ [ a,b ] ⇒M≠∅ mivel a∈M , továbbá M korlátos. Legyen ξ:=sup⁡M . Belátjuk, hogy f ( ξ ) =η . Indirekt bizonyítunk: f ( ξ ) <η vagy f ( ξ ) >η nem lehetséges.
Első eset: ha f ( ξ ) <η lenne, akkor f ( b ) >η⇒ξ≠b , ezért ξ -nek megadható olyan jobboldali környezete, ahol a függvényértékek η -nál kisebbek, mert f∈C [ ξ ] , vagyis ∃δ>0:x∈ [ ξ,ξ+δ ] ⇒f ( x ) <η , ez pedig ellentmond annak, hogy ξ=sup⁡M .
Második eset: ha f ( ξ ) >η lenne, akkor f ( a ) <η⇒ξ≠a és f∈C [ a,b ] ⇒∃δ>0:x∈ [ ξ−δ,ξ ] ⇒f ( x ) >η . Ez is ellentmond annak, hogy ξ=sup⁡M=sup⁡ { x∈ [ a,b ] :f ( x<η ) } . Tehát mivel f ( ξ ) > η,f ( ξ ) < η⇒f ( ξ ) =η .

Következmények: legyen I⊂ℝ valamilyen intervallum (véges vagy végtelen, nyílt vagy zárt), és tfh f:I→ℝ,f∈C ( I ) . Ekkor ∀ x 1 , x 2 ∈I,y∈ ( f ( x 1 ) ,f ( x 2 ) ) esetén ∃ x 0 ∈ ( x 1 , x 2 ) :f ( x 0 ) =y .
Megjegyzés: az ilyen tulajdonságú függvényeket Darboux tulajdonságúaknak nevezzük. A Bolzano-tétel kimondja, hogy ha f:I→ℝ,f∈C ( I ) ⇒ f Darboux tulajdonságú.
Példa: f ( x ) = { sin⁡ 1 x ha  0<x≤1 0 ha  x=0 . Ez a függvény Darboux tulajdonságú, de nem folytonos 0-ban.

Állítás: egy A⊂ℝ halmaz intervallum ⇔∀ x 1 , x 2 ∈A,∀x∈ ( x 1 , x 2 ) esetén x∈A .
Ezen állítás segítségével a Bolzano tétel így is megfogalmazható:

Tétel: ha I intervallum, és f:I→ℝ,f∈C ( I ) ⇒ R f is intervallum.

Alkalmazás:

  1. I:= [ 0,∞ ) ,f ( x ) = x n ,n∈ℕ ! Ekkor a tétel szerint mivel f folytonos, R f valamilyen intervallum, f szigorúan monoton nő, f ( 0 ) =0, lim⁡ x→∞ f ( x ) =∞⇒ R f = [ 0,∞ ) ⇒ D f −1 = [ 0,∞ )
  2. I=ℝ,f:I→ℝ,f ( x ) = e x ⇒f ( x ) ∈C ( I ) , lim⁡ x→−∞ f ( x ) =0, lim⁡ x→∞ f ( x ) =∞ , f szigorúan monoton nő, R f = ( 0,∞ ) ⇒ D f −1 ≡ D ln⁡ = ( 0,∞ ) .
10.13

Bolzano-tétel metrikus terekben

Definíció: Legyen X metrikus tér, [ α,β ] ⊂ℝ,φ: [ α,β ] →X,φ∈C [ α,β ] . Ekkor azt mondjuk, hogy φ folytonos ívet, görbét határoz meg az X-ben. R φ = { φ ( t ) :t∈ [ α,β ] } ⊂X . Ekkor φ ( α ) és φ ( β ) -t a görbe végpontjainak nevezzük. (Megj: van, amikor φ -t nevezzük görbének, nem pedig a „képét”.)

Definíció: azt mondjuk, hogy az A⊂X halmaz ívszerűen összefüggő, ha az A halmaz bármely két pontja összeköthető az A-ban haladó folytonos görbével, ívvel, vagyis ∀a,b∈A∃φ: [ α,β ] →X,φ∈C [ α,β ] , hogy φ ( α ) =a,φ ( β ) =b,t∈ ( α,β ) ⇒φ ( t ) ∈A

Tétel: legyenek X, Y metrikus terek, f:X↣Y,f∈C ( D f ) ! Ha D f ívszerűen összefüggő, akkor R f is.
Bizonyítás: legyenek y 1 , y 2 ∈ R f . Belátjuk, hogy y 1 , y 2 összeköthető R f -ben haladó folytonos ívvel. Mivel y 1 , y 2 ∈ R f ⇒∃ x 1 , x 2 ∈ D f :f ( x 1 ) = y 1 ,f ( x 2 ) = y 2 . Mivel D f ívszerűen összefüggő ⇒∃φ: [ α,β ] →X,φ∈C [ α,β ] , hogy φ ( α ) =x,φ ( β ) = x 2 ,t∈ ( α,β ) ⇒φ ( t ) ∈ D f . Legyen ψ: [ α,β ] →Y,ψ:=f∘φ ekkor ψ folytonos (kompozíció függvény tulajdonságából), továbbá t∈ ( α,β ) ⇒ψ ( t ) =f ( φ ( t ) ) ∈ R f , sőt, ψ ( α ) =f ( φ ( α ) ) =f ( x 1 ) = y 1 ,ψ ( β ) =f ( φ ( β ) ) =f ( x 2 ) = y 2 .

Definíció: azt mondjuk, hogy az A⊂X összefüggő (topológiai értelemben), ha nem adható meg G 1 és G 2 diszjunkt nyílt halmaz úgy, hogy G 1 ∪ G 2 ⊃A,A∩ G 1 ≠∅,A∩ G 2 ≠∅ .
Megjegyzés: belátható, hogy ha A ívszerűen összefüggő, akkor összefüggő.

Tétel: legyenek X, Y metrikus terek, f:X↣Y,f∈C ( D f ) ! Ha D f összefüggő ⇒ R f is. (Bolzano-tétel metrikus térben.)

Függvénysorok és sorozatok egyenletes konvergenciája

Definíció: legyenek X, Y metrikus terek, M⊂X , és ∀j∈ℕ -re f j :M→Y . Azt mondjuk, hogy f j függvények függvénysorozatot alkotnak, jelölése ( f j ) j∈ℕ .

Definíció: azt mondjuk, hogy az f j :M→Y függvényekből álló sorozat pontonként tart egy f:M→Y függvényhez, ha ∀x∈M, lim⁡ j→∞ f j ( x ) =f ( x ) .
Kérdés: feltéve, hogy f j ∈C ( M ) minden j-re, ⇒f∈C ( M ) ? Általában nem. Pl: f j ( x ) = x j ,0≤x≤1,j∈ℕ , ekkor ∀ f j ∈C ( M ) , de lim⁡ j→∞ f j ( x ) = { 0 ha  0≤x<1 1 ha  x=1 .

Definíció: azt mondjuk, hogy az f j :M→Y függvényekből álló sorozat egyenletesen tart az f:M→Y függvényhez, ha ∀ε>0∃ j 0 ∈ℕ:j> j 0 ⇒ρ ( f j ( x ) ,f ( x ) ) <ε,∀x∈M .
Megjegyzés: j 0 csak ε -tól függ, és nem függ x-től. (Pontonkénti konvergencia esetén függhet x-től.)

Példa: f j ( t ) := t j ,0<a<1,0≤t≤a , ekkor f j egyenletesen tart 0-hoz a [ 0,a ] -n. Ugyanis legyen ε>0 tetszőleges, 0≤ t j <ε esetén 0≤ t j <ε mikor teljesül? Válasszuk meg j 0 számot úgy, hogy j> j 0 esetén a j <ε . Ezt mindig megtehetjük, ugyanis 0<a<1 , így 0≤t≤a esetén t j ≤ a j ≤ε .

Tétel: legyen f j :M→Y,M⊂X, f j ∈C ( D f ) . Ha ( f j ) függvénysorozat egyenletesen tart egy f:M→Y függvényhez, akkor f folytonos.
Bizonyítás: legyen x 0 ∈M . Belátjuk, hogy f∈C [ x 0 ] . Tetszőleges x∈M esetén ρ ( f ( x ) ,f ( x 0 ) ) ≤ρ ( f ( x ) , f j ( x ) ) +ρ ( f j ( x ) , f j ( x 0 ) ) +ρ ( f j ( x 0 ) ,f ( x 0 ) ) . Legyen ε 3 >0 tetszőleges, ezért mivel ( f j ) egyenletesen tart f-hez, ∃ j 0 :j> j 0 ⇒ρ ( f ( x ) , f j ( x ) ) < ε 3 ,ρ ( f ( x 0 ) , f j ( x 0 ) ) < ε 3 . Választhatunk egy rögzített j> j 0 -t, mondjuk j= j 0 +1 . Továbbá tudjuk, hogy f j ∈C [ x 0 ] ⇒∃δ>0:x∈M,ρ ( x, x 0 ) <δ⇒ρ ( f j ( x ) , f j ( x 0 ) ) < ε 3 , tehát ρ ( f ( x ) ,f ( x 0 ) ) ≤ ρ ( f ( x ) , f j ( x ) ) ︸ <ε/3  mivel  j> j 0 + ρ ( f j ( x ) , f j ( x 0 ) ) ︸ <ε/3  ha x ∈ B δ ( x 0 ) + ρ ( f j ( x 0 ) ,f ( x 0 ) ) ︸ <ε/3  mivel  j> j 0 <ε .
Megjegyzés: f j ( t ) := t j ,0≤t≤1 függvények esetén ( f j ) függvénysorozat nem tart egyenletesen az f függvényhez.

Definíció: legyen X metrikus tér, Y=ℝ,M⊂X, g k :M→ℝ ( ℝ helyett lehetne ℂ is). Ekkor tekintsük a következő függvénysorozatot: f j := ∑ k=1 j g k . Az ilyen módon értelmezett ( f j ) sorozatot a g k tagokból álló függvénysornak nevezzük.

Definíció: azt mondjuk, hogy a g k tagokból álló sor pontonként konvergens és összege f:M→ℝ függvény, ha ∀x∈M esetén g k ( x ) tagokból álló számsor konvergens ℝ -ben, és a sor összege f ( x ) , és ezt így jelöljük: ∑ k=1 ∞ g k ( x ) =f ( x ) jelöljük.
Megjegyzés: ∑ k=1 ∞ g k ( x ) ≡ lim⁡ j→∞ f j ( x ) = lim⁡ j→∞ ∑ k=1 j g j ( x ) .

Definíció: azt mondjuk, hogy a ( g k ) tagokból álló függvénysor egyenletesen konvergál egy f:M→ℝ függvényhez, ha f j = ∑ k=1 j g k esetén ( f j ) függvénysorozat egyenletesen tart f-hez.

Tétel: tfh g k :M→ℝ folytonos és a g k tagokból álló sor egyenletesen konvergál egy f:M→ℝ függvényhez ⇒f∈C ( D f ) .
Bizonyítás: f j = ∑ k=1 j g k folytonos, lim⁡ ( f j ) =f -hez egyenletesen konvergál ⇒f∈C ( D f ) .

Tétel: tfh g k :M→ℝ függvényekre teljesül, hogy | g k | ≤ a k , a k ∈ℝ és ∑ k=1 ∞ a k <∞ . Ekkor a ( g k ) tagokból álló függvénysor egyenletesen konvergens.
Bizonyítás: legyen x∈M tetszőleges, rögzített pont. Először belátjuk, hogy ∑ k=1 ∞ | g k ( x ) | <∞ . Legyen f j ( x ) := ∑ k=1 j g k ( x ) , ekkor ∃ j 0 :j>l> j 0 ⇒ | f j ( x ) − f l ( x ) | = | ∑ k=l+1 j g k ( x ) | ≤ ∑ k=l+1 j | g k ( x ) | ≤ ∑ k=l+1 j a k <ε , mivel ∑ k=1 ∞ a k <∞ , vagyis ( f j ( x ) ) j∈ℕ számsorozatra teljesül a Cauchy-kritérium. Mivel ℝ teljes tér ⇒∃f ( x ) ∈ℝ: lim⁡ j→∞ f j ( x ) =f ( x ) , vagyis a | g k ( x ) | és a g k ( x ) tagokból álló függvénysor konvergens.
Belátjuk, hogy a sor, illetve a vele ekvivalens ( f j ) függvénysorozat egyenletesen konvergál f-hez. Legyen ε>0 tetszőleges, a fentiek szerint, j→∞ határátmenetben a fenti egyenlőtlenségből kapjuk, hogy | f ( x ) − f l ( x ) | ≤ ∑ k=l+1 ∞ a k <ε,∀x∈M , ha l> j 0 . De hisz ez pont az jelenti, hogy f k egyenletesen tart f-hez.

Hatványsorok

Definíció: egy c j x j ,x∈ℝ, c j ∈ℝ,j=0,1,2... tagokból álló függvénysort hatványsornak nevezünk.
Megjegyzés: a hatványsor tagjai folytonos függvények.
Kérdés: a hatványsor mely x-ekre konvergens, illetve egyeneltesen konvergens?

Definíció: legyen a k ∈ℝ,k∈ℝ . Az ( a k ) k∈ℕ valós számsorozat limesz szuperiorját illetve limesz inferiorját így értelmezzük: limsup⁡ ( a k ) k∈ℕ = limsup⁡ k→∞ a k jelenti azt a legnagyobb valós számot (vagy végtelent), amelyhez az ( a k ) egy alkalmas részsorozata konvergál. Ezzel analóg a liminf⁡ ( a k ) .
Megjegyzés:

  1. mindig létezik limesz inferior és limesz szuperior
  2. ha ∃lim⁡ ( a k ) ⇒lim⁡ ( a k ) =limsup⁡ ( a k ) =liminf⁡ ( a k )
  3. limsup⁡ ( a k ) = lim⁡ k→∞ [ sup⁡ { a k , a k+1 ,... } ]

Tétel: legyen R:= 1 limsup⁡ | c k | k . Ha a nevező nulla lenne, akkor R:=∞ , ha végtelen, akkor R:=0 . Ekkor | x | <R esetén a hatványsor konvergens, | x | >R esetén pedig divergens.
Bizonyítás: a gyökkritérium alapján…

Tétel: legyen 0< R 0 <R , ekkor a hatványsor egyenletesen konvergens az R 0 sugarú intervallumban (vagy körben).
Bizonyítás: Weierstrass kritériummal bizonyítjuk. Legyen g j ( x ) = c j x j ,j=0,1,... , ekkor | g j ( x ) | = | c j x j | = | c j | | x j | ≤ | c j | R 0 j . Azt kellene belátni, hogy | c j | R 0 j tagokból álló sor konvergens. Alkalmazzuk erre a gyökkritériumot! | c j | R 0 j j = R 0 | c j | j , limsup⁡ j→∞ | c j | R 0 j j = R 0 limsup⁡ j→∞ | c j | j = R 0 R <1⇒ ∑ j=1 ∞ | c j | R 0 j konvergens (ez a gyökkritérium).

Következmény: a hatványsor összege folytonos a konvergenciakör belsejében. Például e x = ∑ j=0 ∞ x j j! , ennek a konvergencia-sugara végtelen, mert R= 1 limsup⁡ 1/n! n =limsup⁡ n! n =∞ .

10.20

Differenciálhatóság

Definíció: egy f:ℝ↣ℝ vagy ℂ↣ℂ függvényt az x 0 pontban differenciálhatónak nevezünk, ha x 0 ∈int⁡ D f és ∃ lim⁡ x→ x 0 f ( x ) −f ( x 0 ) x− x 0 és véges ⇔∃ lim⁡ ε→0 f ( x 0 +ε ) −f ( x 0 ) ε és véges.
Megjegyzés: Hogy egy ilyen definíciót továbbvihessünk "többváltozós" függvényekre, szükségünk van a lineáris leképezések vizsgálatára.

Lineáris leképezések

Definíció: legyen X vektortér, azt mondjuk, hogy az M⊂X halmaz elemei lineárisan függetlenek, ha bármely M -beli véges sok elemre ∑ i α i x i =0⇔ α i =0 . Gyakran M-et nevezzük lineárisan függetlennek, nem pedig az elemeit.

Állítás: egy vektortér lineárisan független elemeinek maximális száma egyértelmű.

Definíció: az X vektortér dimenziójának nevezzük az X-beli lineárisan független elemek maximális számát (véges vagy végtelen is lehet).

Definíció: legyenek X és Y vektorterek, M⊂X ! Egy A:M→Y leképezést lineárisnak nevezünk, ha

  1. x 1 , x 2 ∈M⇒ x 1 + x 2 ∈M , és x∈M,λ∈ℝ⇒λx∈M
  2. A ( x 1 + x 2 ) =A ( x 1 ) +A ( x 2 ) (additivitás)
  3. A ( λ x 1 ) =λA ( x 1 ) (homogenitás)
Megjegyzés: az első feltétel M-től megköveteli, hogy lineáris altér legyen, azonban gyakran A-t egy X-ről Y-ba képező függvényként definiáljuk, így M-re nincs is szükség.

Példák: X:= ℝ n ,Y:= ℝ m ,A: ℝ n → ℝ m lineáris leképezés. Ekkor egyértelműen létezik egy olyan 𝒜 mátrix, hogy 𝒜x=Ax , és 𝒜 ilyen alakú: 𝒜:= ( a 11 a 12 … a 1n a 21 a 22 … a 2n ⋮ ⋮ ⋱ ⋮ a m1 a m2 ⋯ a mn )

Definíció: jelölje a lin⁡ ( X,Y ) =L ( X,Y ) az összes X→Y lineáris leképezések halmazát!

Definíció: legyen X, Y vektorterek, A∈lin⁡ ( X,Y ) ,B∈lin⁡ ( X,Y ) , ekkor A+B -t így értelmezzük: ( A+B ) ( x ) = Ax+Bx ︸ ∈Y ,∀x -re.

Állítás: ( A+B ) ∈lin⁡ ( X,Y )

Definíció: az A∈lin⁡ ( X,Y ) -nek λ∈ℝ számmal való szorzatát így értelmezzük: ( λA ) ( x ) =λ ( Ax ) .
Megjegyzés: a homogenitás miatt a zárójelet elhagyhatjuk, a művelet egyértelmű marad.

Állítás: λA∈lin⁡ ( X,Y )

Tétel: lin⁡ ( X,Y ) vektorteret alkot az előbbi két művelettel (vagyis az A+B között értelmezett összeadással és λA -val értelmezett szorzással).

Definíció: legyenek Y=X vektorterek! Egy A∈lin⁡ ( X,X ) ,B∈lin⁡ ( X,X ) szorzatát így értelmezzük: ( AB ) ( x ) =A ( B ( x ) ) , vagyis mint kompozíció, tehát AB≡A∘B .

Állítás: AB∈lin⁡ ( X,X ) .

Definíció: legyen

Ekkor I∈lin⁡ ( X,X ) és 0∈lin⁡ ( X,X ) . Így igaz a következő

Tétel: lin⁡ ( X,X ) -ben érvényesek a következők:

  1. ( A+B ) C=AC+BC
  2. C ( A+B ) =CA+CB
  3. λ ∈ℝ ( AB ) = ( λA ) B
  4. ∃!0∈lin( X,X ):0A=A0=0 ∀A
  5. ∃!I∈lin( X,X ):IA=AI=A ∀A

Definíció: egy A∈lin⁡ ( X,X ) hatványait így értelmezzük: A 0 =I , A 1 =A , A 2 =AA … A n = AA...A ︸ n  db =A A n−1 = A n−1 A .

Állítás: legyen X:= ℝ n és A,B∈lin⁡ ( ℝ n , ℝ n ) . Ha 𝒜⇔A,ℬ⇔B , akkor 𝒜ℬ⇔AB . (Itt 𝒜⇔A azt jelenti, hogy Ax=𝒜x ; 𝒜ℬ mátrixszorzást jelent).

Definíció: legyen X vektortér, A∈lin⁡ ( X,X ) ! Azt mondjuk, hogy λ∈ℝ szám az A leképezés sajátértéke és x∈X,x≠0 pedig a sajátvektora, ha Ax=λx .

Definíció: a ψ sajátérték rangjának (vagy geometriai multiplicitásának) a ψ -hoz tartozó lineárisan független sajátelemek (sajátvektorok) maximálás számát nevezzük.
Megjegyzés: a ψ -hoz tartozó sajátvektorok alteret alkotnak.
Speciális eset: X:= ℝ n ,A⇔𝒜,I⇔ ℰ = ( 1 0 ⋱ 0 ⋱ 0 ⋱ 0 1 ) : det⁡ ( 𝒜−λ ℰ ) =0 egyenlet megoldásai adják a ψ sajátértékeket.

Lineáris leképezések inverze

Legyen X vektortér! Egy A∈lin⁡ ( X,X ) leképezésnek mikor van inverze? (Tudjuk, hogy az inverz csak akkor értelmezhető, ha a függvény injektív).

Tétel: egy A∈lin⁡ ( X,X ) leképezésnek pontosan akkor van inverze, ha Ax=0⇔x=0 , vagyis ha ker⁡A= { 0 } .
Bizonyítás: belátjuk, hogy A injektív, ha ker⁡A=0 , illetve ker⁡A=0 ha A injektív. Első része: legyen x 1 , x 2 ∈X és A x 1 =A x 2 ⇒A ( x 1 − x 2 ) =0 , mivel ker⁡A=0 , ezért ⇒ x 1 − x 2 =0⇒ x 1 = x 2 , tehát A injektív, ha ker⁡A=0 .
Most belátjuk, hogy ker⁡A=0 ha A injektív, vagyis Ax=0⇒x=0 . A0=0 és A injektív ⇒x=0 .

Állítás: A∈lin⁡ ( X,X ) injektív ⇒ A −1 ∈lin⁡ ( X,X )

Állítás: legyen A∈lin⁡ ( X,X ) olyan, hogy ∃B∈lin⁡ ( X,X ) :AB=BA=I , ekkor ∃ A −1 és A −1 =B .

Lineáris és folytonos operátorok

Legyen a továbbiakban X, Y normált tér, A∈lin⁡ ( X,Y ) .
Kérdés: következik-e ebből, hogy A folytonos is? Általában nem.

Állítás: legyen A∈lin⁡ ( ℝ n , ℝ m ) , ekkor A folyonos.
Bizonyítás: legyen 𝒜 mátrix, melyre 𝒜x=Ax . Becsüljük meg amink van | Ax | -t! | Ax | 2 = | 𝒜x | 2 = ∑ j=1 m y j 2 ≤ ∑ j=1 m ∑ k=1 n a jk 2 ∑ k=1 n x k 2 = | x | 2 ∑ j=1 m ∑ k=1 n a jk 2 (lásd a megjegyzést), vagyis | Ax | 2 ≤ c 2 | x | 2 ⇒ | Ax | ≤c | x | , így | Ax−A x 0 | ≤c | x− x 0 | . Legyen ε>0 tetszőleges, δ:= ε c >0 . Ha | x− x 0 | <δ= ε c ⇒ | Ax−A x 0 | <c ε c =ε .
Megjegyzés: az első számítás során felhasználtuk, hogy y j = ( 𝒜x ) j = ∑ k=1 m a jk x k ⇒ y j 2 ≤ ( ∑ k=1 m a jk 2 ) ( ∑ k=1 m x k 2 ) . (Cauchy-Schwarz egyenlőtlenség).

Definíció: legyen X, Y normált tér, A∈lin⁡ ( X,Y ) ! Az A leképezést korlátosnak nevezzük, ha ∃c≥0,c∈ℝ: ‖ Ax ‖ ≤c ‖ x ‖ ,∀x∈X -re.

Tétel: legyen A∈lin⁡ ( X,Y ) . Ekkor A folytonos ⇔A korlátos.
Bizonyítás: ⇐ irányban: tfh A korlátos, vagyis ∃c≥0: ‖ Ax ‖ ≤c ‖ x ‖ . Legyen x 0 ∈X . Azt szeretnénk belátni, hogy ∀ε>0∃δ>0: ‖ x− x 0 ‖ <δ⇒ ‖ Ax−A x 0 ‖ <ε . Tudjuk, hogy ‖ Ax−A x 0 ‖ = ‖ A ( x− x 0 ) ‖ ≤c ‖ x− x 0 ‖ , ezért legyen δ:= ε c >0 , így ‖ Ax−A x 0 ‖ <c ε c =ε .
⇒ irányban indirekt: tfh A nem korlátos, de folytonos, vagyis a nem korlátosságból adódóan ∀c>0∃x: ‖ Ax ‖ >c ‖ x ‖ . Ekkor ∀n∈ℕ számhoz ∃ x n ∈X: ‖ A x n ‖ >n ‖ x n ‖ ,c:=n . Legyen x n ˜ := x n n ‖ x n ‖ , ekkor ‖ x n ˜ ‖ = 1 n ‖ x n ‖ ‖ x n ‖ = 1 n , vagyis lim⁡ ( x n ˜ ) =0 . Mivel A folytonos, így az átviteli elv segítségével lim⁡ ‖ A x n ˜ ‖ =0 , de tudjuk, hogy ‖ A x n ˜ ‖ = ‖ A x n n ‖ x n ‖ ‖ > n ‖ x n ‖ n ‖ x n ‖ =1 , tehát azt kaptuk, hogy ‖ A x n ˜ ‖ >1∀n -re, de ez meg ellentmond annak, hogy lim⁡ ‖ A x n ˜ ‖ =0

Definíció: egy f függvényt akkor nevezünk folytonosan differenciálhatónak egy [ α , β ] -n, ha folytonos az [ α , β ] -n, differenciálható a ( α , β ) -n és a deriváltjának létezik folytonos kiterjesztése az [ α , β ] -ra. Ezt a tényt így jelöljük: f ∈ C 1 [ 0,1 ] .
Példa lineáris, nem korlátos operátorra: X:=C [ 0,1 ] , művelet a szokásos összeadás és skalárral való szorzás, a norma ‖ f ‖ =sup⁡ | f | . Legyen f∈ D A = C 1 [ 0,1 ] ⊂X , ahol A a differenciáloperátor, vagyis Af:=f'∈X . Vegyük észre, hogy A∈lin⁡ ( X,X ) , de nem folytonos. Ugyanis: az f j ( t ) = 1 j e − j t , j ∈ ℕ , t ∈ [ 0,1 ] függvények folytonosan differenciálhatóak, normájuk ‖ f j ( t ) ‖ = 1 j ⇒ lim ⁡ j ‖ f j ‖ = 0 . Továbbá f j ' ( t ) = − e − j t ⇒ ‖ f j ' ( t ) ‖ = 1 ⇒ lim ⁡ j ‖ f j ' ‖ = lim ⁡ j ‖ A f j ‖ = 1 . Eszerint az A f = f ' , f folytonosan differenciálható, C[ 0,1 ]↣C[ 0,1 ] operátor nem folytonos, de lineáris (az A operátor a [ 0,1 ] intervallumon folytonos függvények halmazából képez a [ 0,1 ] intervallumon folytonos függvények halmazába).

11.04

Adott vektortérhez többféleképp is értelmezhető norma. Folytonos függvényekre (amik vektorteret alkotnak) egy lehetséges norma a következő: ‖ f ‖ 1 = ∫ 0 1 | f | vagy akár a következő: ‖ f ‖ ∞ =sup⁡ { | f | :t∈ [ 0,1 ] } . Ez utóbbira lássuk be a norma tulajdonságait!

  1. ‖ f ‖ =0⇔f=0 láthatóan teljesül
  2. ‖ λf ‖ =sup⁡ { | λf ( t ) | :t∈ [ 0,1 ] } =sup⁡ { | λ | | f ( t ) | :t∈ [ 0,1 ] } = | λ | sup⁡ { | f ( t ) | :t∈ [ 0,1 ] } = | λ | ⋅ ‖ f ‖
  3. ‖ f+g ‖=sup{ | f+g |( t ):t∈[ 0,1 ] }≤sup{ | f( t ) |+| g( t ) |:t∈[ 0,1 ] }≤ ≤sup{ | f( t ) |:t∈[ 0,1 ] }+sup{ | g( t ) |:t∈[ 0,1 ] }

Definíció: legyen X, Y normált tér, A ∈ lin ⁡ ( X , Y ) és korlátos. Értelmezzük az A operátor normáját! ‖ A ‖ : = sup ⁡ { ‖ A x ‖ : ‖ x ‖ = 1 } . Belátandó, hogy a norma tulajdonságai teljesülnek. Mivel A korlátos, ∃ c ∈ ℝ : ‖ A x ‖ ≤ c ‖ x ‖ = c , ha ‖ x ‖ = 1 .

  1. Nyilván ‖ A ‖ ≥0 és A=0⇒ ‖ A ‖ =0 . Fordítva: ‖ A ‖ =0⇒ ‖ Ax ‖ =0∀x∈X, ‖ x ‖ =1 . Bizonyítandó, hogy ekkor A=0⇔Az=0∀z∈X . Ekkor Az=A ( z ‖ z ‖ ‖ z ‖ ) = ‖ z ‖ A ( z ‖ z ‖ ) ︸ normája  1 = ‖ z ‖ 0=0,∀z∈X⇔A=0 .
  2. ‖ λA ‖ =sup⁡ { ‖ ( λA ) x ‖ | ‖ x ‖ =1 } =sup⁡ { | λ | ‖ Ax ‖ | ‖ x ‖ =1 } = | λ | sup⁡ { ‖ Ax ‖ | ‖ x ‖ =1 } =λ ‖ A ‖ .
  3. ‖ A+B ‖ =sup⁡ { ‖ ( A+B ) x ‖ : ‖ x ‖ =1 } ≤sup⁡ { ‖ Ax ‖ + ‖ Bx ‖ : ‖ x ‖ =1 } ≤ ≤sup⁡ { ‖ Ax ‖ : ‖ x ‖ =1 } +sup⁡ { ‖ Bx ‖ : ‖ x ‖ =1 } = ‖ A ‖ + ‖ B ‖ .

Tétel: legyen X, Y normált tér! Tekintsük a korlátos, lin⁡ ( X,Y ) -beli operátorokat az összeadással és számmal való szorzással és az előbb értelmezett normával. Ez normált teret alkot és L ( X,Y ) -nak jelöljük.
Megjegyzés: az X-en értelmezett Y-ba képező korlátos lineáris operátorok a szokásos műveletekkel vektorteret alkotnak, mert 2 korlátos, folytonos operátor összege is folytonos, korlátos és skalár szorosa is korlátos (utóbbi ekvivalens a folytonossággal, mint bizonyítottuk).

Állítás: legyen A∈L ( X,Y ) ! Ekkor ‖ A ‖ =min⁡ { c≥0: ‖ Ax ‖ ≤c ‖ x ‖ ,∀x∈X } .
Bizonyítás: α:=inf⁡ { c≥0: ‖ Ax ‖ ≤c ‖ x ‖ ∀x∈X } . Mivel ‖ A ‖ =sup⁡ { ‖ Ax ‖ | ‖ x ‖ =1 } ⇒∀z∈X \ { 0 } elemet véve z= z ‖ z ‖ ‖ z ‖ . Ekkor ‖ Az ‖ = ‖ A z ‖ z ‖ ‖ z ‖ ‖ = ‖ z ‖ ⋅ ( A ( z ‖ z ‖ ) ) ≤ ≤ ‖ z ‖ ⋅ ‖ A ‖ ⇒ ‖ A ‖ ∈ { c≥0: ‖ Ax ‖ ≤c ‖ x ‖ ,∀x∈X } ⇒α≤ ‖ A ‖ . Belátjuk, hogy α< ‖ A ‖ nem lehet, ha ugyanis α< ‖ A ‖ lenne, akkor ∃c:0≤c< ‖ A ‖ , ‖ Ax ‖ ≤c ‖ x ‖ , de ekkor ‖ A ‖ =sup⁡ { ‖ Ax ‖ | ‖ x ‖ =1 } ≤sup⁡ { c ‖ x ‖ | ‖ x ‖ =1 } =c lenne, ami ellentmond c< ‖ A ‖ -nak.

Tétel: legyen X normált, Y teljes normált tér, ekkor L ( X,Y ) normált tér is teljes.
Bizonyítás: legyen ( A j ) j∈ℕ Cauchy-sorozat az L ( X,Y ) normált térben, vagyis ∀ε>0∃ k 0 :j,k> k 0 ⇒ ‖ A j − A k ‖ <ε . Be kellene látni, hogy ∃A∈L ( X,Y ) : lim⁡ j ‖ A j −A ‖ =0 . Legyen x∈X tetszőleges rögzített elem! Tekintsük az ( A j x ) j∈ℕ Y-beli sorozatot! Belátjuk, hogy erre teljesül a Cauchy-kritérium.
‖ A j x− A k x ‖ = ‖ ( A j − A k ) x ‖ ≤ ‖ A j − A k ‖ ‖ x ‖ ≤ε ‖ x ‖ . Mivel Y tér teljes, ∃ lim⁡ j→∞ ( A j x ) =A ( x ) ∈Y . lim j→∞ ‖ A j x−A( x ) ‖=0, ∀x∈X rögzített elemre. Nem nehéz belátni, hogy A∈lin⁡ ( X,Y ) . Belátandó, hogy korlátos is. ‖ A j x ‖ ≤ ‖ A j ‖ ⋅ ‖ x ‖ . Mivel ( A j ) Cauchy sorozat, ∀ε>0∃ j 0 :j,k> j 0 ⇒ ‖ A j − A k ‖ <ε . Legyen ε:=1,k:= j 0 +1 , ekkor ‖ A j − A j 0 +1 ‖ <1 ha j> j 0 . A 1 , A 2 ... A j 0 , A k véges sok operátor, ezek korlátosak. Ebből következik, hogy ∃c: ‖ A j ‖ ≤c,∀j , továbbá a ‖ A j x− A k x ‖ ≤ε ‖ x ‖ egyenlőtlenségből követkeik k→∞ esetben, hogy ‖ A j x−Ax ‖ ≤ε ‖ x ‖ , tehát ‖ A j x ‖ → ‖ Ax ‖ ≤c ‖ x ‖ és lim⁡ j ‖ A j −A ‖ =0 .

Emlékeztető kalkulusról: f:ℝ↣ℝ függvény differenciálható egy x 0 pontban, ha ∃ lim⁡ x→ x 0 f ( x ) −f ( x 0 ) x− x 0 :=f' ( x 0 ) . Legyen ε ( x ) = f ( x ) −f ( x 0 ) x− x 0 −f' ( x 0 ) ⇔f ( x ) −f ( x 0 ) =f' ( x 0 ) ( x− x 0 ) +ε ( x ) ( x− x 0 ) , ekkor egy f differenciálható, ha lim⁡ x→ x 0 ε ( x ) =0 . Ha f ( x ) −f ( x 0 ) =f' ( x 0 ) ( x− x 0 ) +ε ( x ) ( x− x 0 ) teljesül úgy, hogy lim⁡ x→ x 0 ε ( x ) =0⇒f differenciálható. Módosítás: η ( x ) :=ε ( x ) ( x− x 0 ) , ekkor f ( x ) −f ( x 0 ) =A ( x− x 0 ) +η ( x ) , ahol lim⁡ x→ x 0 η ( x ) x− x 0 =0 . Ezt, az eredetivel ekvivalens meghatározást tovább lehet általánosítani normált terekre.

Definíció: legyenek X, Y normált terek, f:X↣Y , x 0 ∈int⁡ D f ! Azt mondjuk, hogy f differenciálható az x 0 ∈ D f pontban, ha ∃A∈L ( X,Y ) :f ( x ) −f ( x 0 ) =A ( x− x 0 ) +η ( x ) és lim⁡ x→ x 0 η ( x ) ‖ x− x 0 ‖ =0∈Y .
Megjegyzés: X=Y=ℝ esetben visszaadja a klasszikus definíciót.

Állítás: ha f differenciálható az x 0 -ban, akkor A egyértelmű.
Bizonyítás
: tfh A, A ˜ ∈L ( X,Y ) :f ( x ) −f ( x 0 ) =A ( x− x 0 ) +η ( x ) és f ( x ) −f ( x 0 ) = A ˜ ( x− x 0 ) + η ˜ ( x ) ahol lim⁡ x→ x 0 η ( x ) ‖ x− x 0 ‖ =0= lim⁡ x→ x 0 η ˜ ( x ) ‖ x− x 0 ‖ . Belátjuk, hogy A− A ˜ =0 .
Legyen z∈X tetszőleges és a∈ℝ \ { 0 } . Ekkor x= x 0 +a⋅z benne van az x 0 kis környezetében, ha | a | elég kicsi. Ekkor 0= ( A− A ˜ ) ( az ) + ( η− η ˜ ) ( x 0 +az ) . Osszuk mindkét oldalt a-val! 0= ( A− A ˜ ) z+ ( η− η ˜ ) ( x 0 +az ) /a , így ‖ ( η− η ˜ ) ( x 0 +az ) a ‖ = ‖ ( η− η ˜ ) ( x 0 +az ) ‖ | a | = ‖ ( η− η ˜ ) ( x 0 +az ) ‖ ‖ x− x 0 ‖ ‖ z ‖ = ‖ ( η− η ˜ ) x ‖ ‖ x− x 0 ‖ ︸ →0  ha  x→ x 0 ‖ z ‖ →0 , ezért ( A− A ˜ ) z=0,∀z

Definíció: ha f differenciálható az x 0 -ban, akkor az A∈L ( X,Y ) korlátos lineáris operátort az f függvény x 0 beli deriváltjának nevezzük, és f' ( x 0 ) -nak jelöljük.
Megjegyzés: f' ( x 0 ) ∈L ( X,Y ) , továbbá erre igaz, hogy f ( x ) −f ( x 0 ) =f' ( x 0 ) ( x− x 0 ) +η ( x ) , ahol lim⁡ x→ x 0 η ( x ) x− x 0 =0 . Speciális eset: A=f' ( x 0 ) ∈L ( ℝ n , ℝ m ) , ennek megfeleltethető egy 𝒜 mátrix: 𝒜x=Ax:𝒜= ( a 11 a 12 ⋯ a 1n a 21 a 22 a 2n ⋮ ⋱ ⋮ a m1 a m2 ⋯ a mn ) .

Állítás: ha f differenciálható x 0 -ban, akkor f folytonos x 0 -ban.
Bizonyítás: f ( x ) −f ( x 0 ) =f' ( x 0 ) ( x− x 0 ) +η ( x ) . Belátjuk, hogy lim⁡ x→ x 0 [ f ( x ) −f ( x 0 ) ] =0 . Egyrészt ‖ f' ( x 0 ) ( x− x 0 ) ‖ ≤ ‖ f' ( x 0 ) ‖ ‖ x− x 0 ‖ →0  ha  x→ x 0 . Másrészt ‖ η ( x ) ‖ = ‖ η ( x ) ‖ ‖ x− x 0 ‖ ‖ x− x 0 ‖ →0  ha  x→ x 0 . Tehát lim⁡ x→∞ ‖ f ( x ) −f ( x 0 ) ‖ = lim⁡ x→∞ ‖ f' ( x 0 ) ( x− x 0 ) +η ( x ) ‖ ≤ lim⁡ x→∞ ‖ f' ( x ) ( x− x 0 ) ‖ + lim⁡ x→∞ ‖ η ( x ) ‖ =0 .

11.18

A deriválás művelete, műveleti szabályok

Tétel: tfh f és g differenciálható x 0 -ban ⇒f+g is, és ( f'+g' ) ( x 0 ) =f' ( x 0 ) +g' ( x 0 ) . Továbbá tetszőleges λ∈ℝ esetén λf is differenciálható x 0 -ban és ( λf ) ' ( x 0 ) =λ ( f' ( x 0 ) ) .
Bizonyítás
: mivel f differenciálható x 0 -ban ⇒f értelmezve van B r 1 ( x 0 ) -n is, ha r 1 elég kicsi. Legyen x∈ B r 1 ( x 0 ) ! Ekkor f ( x ) −f ( x 0 ) =f' ( x 0 ) ( x− x 0 ) + η 1 ( x ) , ahol lim⁡ x→ x 0 η 1 ( x ) ‖ x− x 0 ‖ =0 . Mivel g differenciálható x 0 -ban ⇒g értelmezve van az B r 2 ( x 0 ) -n is, ha r 2 elég kicsi. Legyen x∈ B r 2 ( x 0 ) , ekkor g ( x ) −g ( x 0 ) =g' ( x 0 ) ( x− x 0 ) + η 2 ( x ) , ahol lim⁡ x→ x 0 η 2 ( x ) ‖ x− x 0 ‖ =0 . Ezekből következik, hogy r=min⁡ { r 1 , r 2 } esetén, x∈ B r ( x 0 ) -re: [ f ( x ) +g ( x ) ] − [ f ( x 0 ) +g ( x 0 ) ] =f' ( x 0 ) ( x− x 0 ) +g' ( x 0 ) ( x− x 0 ) + η 1 ( x ) + η 2 ( x ) = = [ f' ( x 0 ) +g' ( x 0 ) ] ( x− x 0 ) + [ η 1 ( x ) + η 2 ( x ) ] . Továbbá mivel η 1 ( x ) + η 2 ( x ) ‖ x− x 0 ‖ = η 1 ( x ) ‖ x− x 0 ‖ ︸ →0  ha  x→ x 0 + η 2 ( x ) ‖ x− x 0 ‖ ︸ →0  ha  x→ x 0 →0  ha  x→ x 0 , lim⁡ x→ x 0 η 1 ( x ) + η 2 ( x ) ‖ x− x 0 ‖ =0 .

Tétel (a kompozíció függvény deriválási szabálya): tfh X,Y,Z normált terek, f:X↣Y , g:Y↣Z , ekkor ( g∘f ) :X↣Z . Tfh f differenciálható x 0 ∈X -ban és g differenciálható y 0 ∈Y -ban úgy, hogy y 0 =f ( x 0 ) . Ekkor g∘f is differenciálható x 0 -ban és ( g∘f ) ' ( x 0 ) =g' ( f ( x 0 ) ) f' ( x 0 ) ∈L ( X,Z ) .

Bizonyítás: mivel f differenciálható x 0 -ban, így f értelmezve van egy B r ( x 0 ) környezetben. Legyen x∈ B r 1 ( x 0 ) , ekkor f ( x ) −f ( x 0 ) =f' ( x 0 ) ( x− x 0 ) + η 1 ( x ) ahol lim⁡ x→ x 0 η 1 ( x ) ‖ x− x 0 ‖ =0 . Mivel g differenciálható y 0 =f ( x 0 ) -ban, ezért értelmezve van y 0 egy B r 2 ( y 0 ) környezetében. Legyen y∈ B r 2 ( y 0 ) , ekkor g ( y ) −g ( y 0 ) =g' ( y 0 ) ⋅ ( y− y 0 ) + η 2 ( y ) és lim⁡ y→ y 0 η 2 ( y ) ‖ y− y 0 ‖ =0 . Mivel f∈C ( x 0 ) ⇒ B r 2 ( y 0 ) = B r 2 ( f ( x 0 ) ) környezethez ∃ B r 1 ˜ ( x 0 ) :x∈ B r 1 ˜ ( x 0 ) ⇒f ( x ) ∈ B r 2 ( f ( x 0 ) ) . Legyen r 1* :=min⁡ { r 1 , r 1 ˜ } . x∈ B r 1 * ( x 0 ) esetén y helyébe f ( x ) -t írhatunk a g-re vonatkozó egyenletben ⇒g ( f ( x ) ) −g ( f ( x 0 ) ) =g' ( f ( x 0 ) ) ( f ( x ) −f ( x 0 ) ) + η 2 ( f ( x ) ) ⇒ ( g∘f ) ( x ) − ( g∘f ) ( x 0 ) = =g' ( f ( x 0 ) ) [ f' ( x 0 ) ( x− x 0 ) + η 1 ( x ) ] + η 2 ( f ( x ) ) =g' ( f ( x 0 ) ) [ f' ( x 0 ) ( x− x 0 ) ] + [ g' ( f ( x 0 ) ) η 1 ( x ) + η 2 ( f ( x ) ) ] ︸ η ( x ) . Azt kellene megmutatni, hogy lim⁡ x→ x 0 η ( x ) ‖ x− x 0 ‖ =0 . Tekintsük először η ( x ) első tagját: ‖ g' ( f ( x 0 ) ) η 1 ( x ) ‖ ‖ x− x 0 ‖ ≤ ‖ g' ( f ( x 0 ) ) ‖ ‖ η 1 ( x ) ‖ ‖ x− x 0 ‖ = ‖ g' ( f ( x 0 ) ) ‖ ‖ η 1 ( x ) ‖ ‖ x− x 0 ‖ →0 , mert az utolsó tag →0 . Tehát már elegendő csak η 2 ( f ( x ) ) ‖ x− x 0 ‖ →0 állítást belátni. Ehhez használjuk a következő jelölést: ε ( y ) := { ‖ η 2 ( y ) ‖ ‖ y− y 0 ‖ ha  y≠ y 0 ,y∈ B r 2 ( y 0 ) 0  ha  y= y 0 . Láthatjuk, hogy ekkor ε:Y→ℝ,ε∈C ( y 0 ) . Átrendezve: ‖ η 2 ( y ) ‖ =ε ( y ) ‖ y− y 0 ‖   ∀y∈ B r 2 ( y 0 ) ⇒ ‖ η 2 ( f ( x ) ) ‖ ‖ x− x 0 ‖ =ε ( f ( x ) ) ‖ f ( x ) −f ( x 0 ) ‖ ‖ x− x 0 ‖ = ε ( f ( x ) ) ︸ →0 ‖ f ( x ) −f ( x 0 ) ‖ ‖ x− x 0 ‖ ︸ bizbe: korlátos , a szorzat →0 , ha az utolsó tényező korlátos, ugyanis ε definíciójából következik, hogy lim⁡ x→ x 0 ε ( f ( x ) ) =ε ( f ( x 0 ) ) =0 , mert f∈C ( x 0 ) ,ε∈C ( y 0 ) ⇔ε∈C ( f ( x 0 ) ) . A második tényező valóban korlátos, ugyanis f ( x ) −f ( x 0 ) =f' ( x 0 ) ( x− x 0 ) + η 1 ( x ) ⇒ ‖ f ( x ) −f ( x 0 ) ‖ ≤ ‖ f' ( x 0 ) ( x− x 0 ) ‖ + ‖ η 1 ( x ) ‖ ≤ ≤ ‖ f' ( x 0 ) ‖ ⋅ ‖ x− x 0 ‖ + ‖ η 1 ( x ) ‖ ⇒ ‖ f ( x ) −f ( x 0 ) ‖ ‖ x− x 0 ‖ ≤ ‖ f' ( x 0 ) ‖ ︸ rögz + η 1 ( x ) ‖ x− x 0 ‖ ︸ →0 .

Tétel (a valós függvény inverzének deriválási szabálya): legyen I egy ℝ -beli nyílt intervallum! Legyen f:I→R szigorúan monoton függvény és f∈C ( D f ) . Ha f differenciálható a∈ D f -ban és f' ( a ) ≠0⇒ f −1 differenciálható f ( a ) -ban és ( f −1 ) ' ( b ) = 1 f' ( f −1 ( b ) ) .
Bizonyítás
: mivel f szigorúan monoton (növő), ezért f injektív, tehát létezik f −1 . Mivel D f =I intervallum, ezért R f =J is intervallum (Bolzano tétel), sőt, nyílt is, mivel f szigorúan monoton. Ekkor b=f ( a ) -t tekintve b∈int⁡ D f −1 = R f . f −1 értelmezve van b egy környezetében, ebből véve egy y pontot f −1 ( y ) − f −1 ( b ) y−b = 1 f ( x ) −f ( a ) x−a = 1 f ( f −1 ( y ) ) −f ( f −1 ( b ) ) f −1 ( y ) − f −1 ( b ) . h a ( x ) := { f ( x ) −f ( a ) x−a ha  x≠a f' ( a ) ha  x=a Ebből láthatjuk, hogy h a ∈C ( a ) . Ekkor f −1 ( y ) − f −1 ( b ) y−b = 1 h a ( f −1 ( y ) ) . lim⁡ y→b f −1 ( y ) =a mert f −1 ∈C ( R f ) , f −1 ( b ) =a . Ha y≠b⇒ f −1 ( y ) ≠a (mert f szigorúan monoton). Másrészt h a ∈C ( a ) ⇒ lim⁡ y→b h a ( f −1 ( y ) ) = h a ( a ) =f' ( a ) .

Példák:

Differenciálhatóság ℝ n ↣ ℝ m -ben

A továbbiakban legyen X:= ℝ n ,Y:= ℝ m . Tegyük fel, hogy f: ℝ n ↣ ℝ m . Mit jelent az, hogy f differenciálható egy x 0 ∈ ℝ n pontban?

Definíció szerint ∃A∈L ( ℝ n , ℝ m ) :f ( x ) −f ( x 0 ) =A ( x− x 0 ) +η ( x ) , lim⁡ x→ x 0 η ( x ) ‖ x− x 0 ‖ =0,∀x∈ B r ( x 0 ) . Tudjuk, hogy A-hoz egyértelműen megfeleltethető egy 𝒜= ( a 11 ⋯ a 1n ⋮ ⋱ ⋮ a m1 ⋯ a mn ) mátrix, melyre A ( x− x 0 ) =𝒜 ( x− x 0 ) , így f ( x ) −f ( x 0 ) =𝒜 ( x− x 0 ) +η ( x ) .
Kérdés: mik a mátrixelemek, vagyis a ij =? Először legyen m=1 , azaz f: ℝ n ↣ℝ . f differenciálhatósága azt jelenti, hogy ℝ∍f ( x ) −f ( x 0 ) = ∑ j=1 n a 1j ( x j − x 0j ) +η ( x ) ahol lim⁡ x→ x 0 η ( x ) ‖ x− x 0 ‖ =0 . Legyen speciel x= ( x 0,1 , x 0,2 ... x 0,j−1 , x j , x 0,j+1 ... x 0,n ) . Ekkor f ( x ) −f ( x 0 ) = a 1j ( x j − x 0,j ) +η ( x ) ⇒ ⇒ f ( x 0,1 , x 0,2 ... x 0,j−1 , x j , x 0,j+1 ... x 0,n ) −f ( x 0,1 , x 0,2 ... x 0,j−1 , x 0,j , x 0,j+1 ... x 0,n ) x j − x 0,j = a 1j + η ( x ) x j − x 0 , ahol | η ( x ) x j − x 0,j | = | η ( x ) | | x j − x 0,j | = | η ( x ) | | x− x 0 | →0 . Ezért a függvény j-edik változó szerinti parciális deriváltja x 0 -ban ∂ j f( y 0 )= ∂f ∂ x j ( x 0 )= a 1j . Tehát a 1j = ∂ j f ( x 0 ) . Ez volt az m=1 eset. Általánosan, f: ℝ n ↣ ℝ m ,f ( x ) ∈ ℝ m esetre mi lesz? f ( x ) = ( f 1 ( x ) , f 2 ( x ) ... f m ( x ) ) . f k -t nevezhetjük a függvény koordináta-függvényének. f differenciálhatósága azt jelenti, hogy f ( x ) −f ( x 0 ) =𝒜 ( x− x 0 ) +η ( x ) , lim⁡ x→ x 0 | η ( x ) | | x− x 0 | →0,   η= ( η 1 , η 2 ... η n ) . Ugyanez koordinátánként kiírva: f k ( x ) − f k ( x 0 ) = ∑ j=1 n a kj ( x j − x 0,j ) + η k ( x ) , az előbbiek szerint a kj = ∂ j f k ( x 0 ) . Tehát a mátrixot ilyen alakban írhatjuk: 𝒜= ( ∂ 1 f 1 ( x 0 ) ∂ 2 f 1 ( x 0 ) ⋯ ∂ n f 1 ( x 0 ) ∂ 1 f 2 ( x 0 ) ∂ 2 f 2 ( x 0 ) ⋯ ∂ n f 2 ( x 0 ) ⋮ ⋮ ⋱ ⋮ ∂ 1 f m ( x 0 ) ∂ 2 f m ( x 0 ) ⋯ ∂ n f m ( x 0 ) ) .

Tétel: ha f= ( f 1 , f 2 ... f n ) : ℝ n ↣ ℝ m függvény differenciálható egy x 0 ∈ ℝ n pontban, akkor ∀k -ra f k parciálisan differenciálható minden változójában, továbbá f'( x 0 )∈L( ℝ n , ℝ m ) a fenti mátrixszal adható meg. Az 𝒜 mátrixelemei a koordináta függvények első parciális deriváltjai.
Megjegyzés: ha f: ℝ n ↣ ℝ parciálisan differenciálható x 0 -ban minden változója szerint, abból nem következik, hogy f differenciálható is.

Egyváltozós kitérés

Lokális növekedés, fogyás – lokális szélsőérték

Definíció: legyen f:ℝ ↣ ℝ , a∈int⁡ D f ! Azt mondjuk, hogy

Tétel: legyen f differenciálható a pontban! Ha f függvény a-ban lokálisan nő ⇒f' ( a ) ≥0 , és ha f' ( a ) >0⇒f a-ban szigorúan lokálisan nő, illetve ha lokálisan fogy ⇒f' ( a ) ≤0 és ha f' ( a ) <0⇒f a-ban szigorúan lokálisan fogy.
Bizonyítás: a) tfh f függvény a-ban lokálisan nő és f differenciálható a-ban. lim⁡ x→a f ( x ) −f ( a ) x−a =f' ( a ) . Mivel f függvény a-ban lokálisan nő ⇒ f ( x ) −f ( a ) x−a ≥0 ha 0< | x−a | <δ⇒ lim⁡ x→a f ( x ) −f ( a ) x−a ≥0 , azaz f' ( a ) ≥0 .
b) tfh f' ( a ) >0⇒f értelmezve a egy környezetében. Mivel lim⁡ x→a f ( x ) −f ( a ) x−a =f' ( a ) >0 , ezért ∃δ>0:0< | x−a | <δ⇒ f ( x ) −f ( a ) x−a >0 tehát f függvény a-ban szigorúan lokálisan nő.
Megjegyzés: fordítva nem igaz, tehát ha f szigorúan lokálisan nő ⇒ f'>0 .
Példa: f ( x ) = x 3 , ekkor f' ( x ) =3 x 2 . Ez 0-ban szigorúan lokálisan nő, de f' ( 0 ) =0 .

Definíció: legyen f:ℝ ↣ ℝ,a∈int⁡ D f . Azt mondjuk, hogy f-nek a-ban

Tétel: ha f differenciálható a-ban és a-ban lokális szélsőértéke van ⇒f' ( a ) =0 .
Bizonyítás
: indirekt, f' ( a ) ≠0 . Ha pl f' ( a ) >0⇒a -ban szigorúan lokálisan nő, vagy ha f' ( a ) <0⇒a -ban szigorúan lokálisan fogy.
Megjegyzés: f' ( a ) =0 ⇒ f -nek a-ban lokális szélsőértéke van. Pl f ( x ) = x 3 ,a=0⇒f' ( 0 ) =0 , pedig f 0-ban szigorúan lokálisan nő.

11.25

Monoton növekedés és fogyás

Definíció: azt mondjuk, hogy az f:ℝ→ℝ egy I intervallumon

Rolle Tétel: tfh f: [ a,b ] →ℝ folytonos és ( a,b ) -n differenciálható, f ( a ) =f ( b ) . Ekkor ∃ξ∈ ( a,b ) :f' ( ξ ) =0 .
Bizonyítás
: a) ha f ( x ) =f ( a ) =f ( b ) ,∀x , akkor f' ( x ) =0   ∀x∈ ( a,b ) .
b) ha létezik x∈ ( a,b ) :f ( x ) ≠f ( a ) =f ( b ) , pl f ( x ) <f ( a ) , akkor mivel f∈C [ a,b ] ⇒ [ a,b ] sorozatkompakt halmaz ℝ -ben (ami korlátos és zárt) ezért R f sorozatkompakt ⇒ korlátos és zárt. ∃ξ∈ [ a,b ] :f ( ξ ) =inf⁡f=min⁡f . Mivel ∃f ( x ) :f ( x ) <f ( a ) , ezért ξ∈ ( a,b ) . Ezért f-nek ξ -ben lokális minimuma van. f differenciálható ξ -ben, tehát f' ( ξ ) =0 .

Lagrange-féle középérték Tétel: tfh f: [ a,b ] →ℝ,f∈C ( D f ) és f differenciálható ( a,b ) -n. Ekkor ∃ξ∈ ( a,b ) :f' ( ξ ) = f ( b ) −f ( a ) b−a .
Bizonyítás
: visszavezetjük a Rolle tételre. Értelmezzük a g függvényt a következő módon: g ( x ) =f ( x ) − f ( b ) −f ( a ) b−a ( x−a ) . Ekkor g∈C [ a,b ] és g differenciálható ( a,b ) -n. g ( b ) =f ( b ) − f ( b ) −f ( a ) b−a ( b−a ) =f ( a ) , de a definícióból látható, hogy g ( a ) =f ( a ) ⇒g ( b ) =g ( a ) . Alkalmazzuk Rolle tételét! ∃ξ:g' ( ξ ) =0 , azaz 0=g' ( ξ ) =f' ( ξ ) − f ( b ) −f ( a ) b−a

Tétel: legyen I⊂ℝ intervallum! f:I→ℝ,f∈C ( I ) , továbbá f differenciálható int⁡I -ben. Ekkor f monoton nő az I-n ⇔f' ( x ) ≥0∀x∈int⁡I .
Bizonyítás
: a) ha f monoton nő ⇒∀x∈int⁡I -re f' ( x ) ≥0
b) tfh f' ( x ) ≥0∀x∈int⁡I . Legyen x 1 , x 2 ∈I , x 1 < x 2 ! Azt kellene belátni, hogy f ( x 1 ) ≤f ( x 2 ) . Alkalmazzuk a Lagrange-féle középérték tételt! [ x 1 , x 2 ] ⊂I⇒∃ξ∈ ( x 1 , x 2 ) ⊂I:f' ( ξ ) = f ( x 2 ) −f ( x 1 ) x 2 − x 1 . A feltétel szerint f' ( ξ ) ≥0, x 2 − x 1 >0⇒f ( x 2 ) −f ( x 1 ) ≥0⇒f ( x 2 ) ≥f ( x 1 ) .
Megjegyzés: azt hihetnénk, hogy f szigorúan monoton növekedése ⇔f' ( x ) >0∀x∈int⁡ D f , pedig nem.
Példa
: f ( x ) = x 3 ,x∈ℝ . Ekkor f szigorúan monoton nő, de f' ( 0 ) =0 .

Tétel: legyen I⊂ℝ intervallum, f:I→ℝ,f∈C ( I ) és f differenciálható int⁡I -ben! Ekkor f szigorúan monoton nő I-n ⇔f' ( x ) ≥0 és I-nek nincs olyan J részintervalluma, ahol f' ( x j ) =0,∀ x j ∈J
Bizonyítás
: ⇒ irányban: tfh f szigorúan monoton nő az I-n ⇒ monoton nő ⇒f' ( x ) ≥0∀x∈int⁡I . Indirekt tfh ∃ ( c,d ) ⊂I:f' ( x ) =0∀x∈ ( c,d ) ⇒ Lagrange-féle középérték tétel felhasználásából ⇒f= állandó ( c,d ) -n. Ez ellentmond annak, hogy f szigorúan monoton nő.
⇐ irányban: tfh f' ( x ) ≥0∀x∈int⁡I és ∃ J⊂I részintervallum, ahol f' ( x j ) =0∀ x j ∈J . Mivel f' ( x ) ≥0⇒f monoton nő. Ha f nem szigorúan monoton növő lenne, akkor ∃ x 1 , x 2 ∈I, x 1 < x 2 :f ( x 1 ) =f ( x 2 ) ⇒ (mivel f monoton nő) f ( x 1 ) = f ( x ) =f ( x 2 ) ∀x∈ ( x 1 , x 2 ) ⇒f' ( x ) =0 , ha x∈( x 1 , x 2 ) .

Tétel: tfh f: ℝ n ↣ ℝ , és ennek az összes elsőrendű parciális deriváltja létezik x 0 ∈ ℝ n valamely teljes környezetében, és ezek folytonosak x 0 -ban. Ekkor f differenciálható x 0 -ban.
Bizonyítás: a feltétel szerint egy x 0 bizonyos környezetében fekvő x= ( x 1 , x 2 ... x n ) pontra f ( x ) −f ( x 0 ) = = [ f ( x 1 , x 2 ... x n ) −f ( x 1,0 , x 2 ... x n ) ] + [ f ( x 1,0 , x 2 ... x n ) −f ( x 1,0 , x 2,0 ... x n ) ] +...+ [ f ( x 1,0 , x 2,0 ... x n−1,0 , x n ) −f ( x 1,0 ... x n,0 ) ] , alkalmasan választott ξ i ∈ ( x i , x i,0 ) segítségével folytatva (Lagrange-féle középértéktétel felhasználásával): f ( x ) −f ( x 0 ) = = ∂ 1 f ( ξ 1 , x 2 ... x n ) ( x 1 − x 1,0 ) + ∂ 2 f ( x 1,0 , ξ 2 , x 3 ... x n ) ( x 2 − x 2,0 ) +...+ ∂ n f ( x 1,0 , x 2,0 ... x n−1,0 , ξ n ) ( x n − x n,0 ) = = ∂ 1 f ( x 0 ) ( x 1 − x 1,0 ) + ∂ 2 f ( x 0 ) ( x 2 − x 2,0 ) +...+ ∂ n f ( x 0 ) ( x n − x n,0 ) + [ ∂ 1 f ( ξ 1 , x 2 ... x n ) − ∂ 1 f ( x 0 ) ] ( x 1 − x 1,0 ) ︸ η 1 ( x ) + + [ ∂ 2 f ( x 1,0 , ξ 2 , x 3 ... x n ) − ∂ 2 f ( x 0 ) ] ( x 2 − x 2,0 ) ︸ η 2 ( x ) +...+ [ ∂ n f ( x 1,0 , x 2,0 ,..., x n−1,0 ξ n ) − ∂ n f ( x 0 ) ] ( x n − x n,0 ) ︸ η n ( x ) . Azt kellene belátni, hogy lim⁡ x→ x 0 η ( x ) | x− x 0 | =0 ahol η ( x ) = ∑ i=1 n η i ( x ) . Hasonló egyenlőség érvényes η ( x ) minden tagjára, pl. az 1-re: | [ ∂ 1 f ( ξ 1 , x 2 ... x n ) − ∂ 1 f ( x 0 ) ] ( x 1 − x 1,0 ) | | x− x 0 | ≤ [ ∂ 1 f ( ξ 1 , x 2 ... x n ) − ∂ 1 f ( x 0 ) ] ︸ x→ x 0  és  ∂ 1 f∈C ( x 0 ) ⇒  ez  →0 | x 1 − x 1,0 | | x− x 0 | ︸ ≤1
Megjegyzés: a tétel feltétele elegendő, de nem szükséges f differenciálhatóságához.

Tétel: legyen f: ℝ n ↣ ℝ m ( m>1 ) . f= ( f 1 , f 2 ... f n ) . Az, hogy f differenciálható x 0 -ben ⇔∀j -re f j differenciálható x 0 -ban, f j : ℝ n ↣ ℝ . Következmény: ha ∂ k f j létezik x 0 egy környezetében és folytonos x 0 -ban ∀j,k -ra, akkor f differenciálható x 0 -ban.
Bizonyítás: f differenciálható x 0 -ban ⇒f ( x ) −f ( x 0 ) =𝒜 ( x− x 0 ) +η ( x ) ahol lim⁡ x→ x 0 η ( x ) | x− x 0 | =0,   η= ( η 1 , η 2 , η 3 ... η n ) . „Koordinátás” alakban így is írhattuk volna: f j ( x ) − f j ( x 0 ) = 𝒜 j ( x− x 0 ) + η j ( x ) ∀j -re, ahol 𝒜= ( a 11 a 12 ⋯ a 1n a 21 a 22 ⋯ a 2n ⋮ ⋮ ⋱ ⋮ a m1 a m2 ⋯ a mn ) illetve 𝒜 k = ( a k1 , a k2 ... a kn ) . Ez pontosan azt jelenti, hogy f j koordinátafüggvény differenciálható x 0 -ban.

Definíció: legyen X, Y normált terek, f:X ↣ Y,Ω⊂X tartomány (vagyis nyílt és összefüggő). Ha az f az Ω minden pontjában differenciálható, akkor azt mondjuk, hogy f differenciálható Ω -n.

Definíció: legyen f: ℝ n ↣ ℝ,Ω⊂ℝ ! Ha ∀j -re ∃ ∂ j f ( x ) ,∀x∈Ω , akkor f egyszer parciálisan differenciálható Ω -ban. Ha ∂ j f folytonos is Ω minden pontjában ∀j -re, akkor f egyszer folytonosan differenciálható Ω -n, f'∈C ( Ω ) .

Magasabbrendű differenciálhatóság

Definíció: legyenek X, Y normált terek, f:X ↣ Y . Tekintsük az összes x∈X pontot, melyben f differenciálható! Azt a függvényt, amely az ilyen x∈X ponthoz az f' ( x ) ∈L ( X,Y ) deriváltat rendeli, f (első) derivált függvényének nevezzük, jele f' .

Definíció: legyenek X, Y normált terek, f:X ↣ Y . Ha f' differenciálható x 0 -ban (tehát értelmezve is van x 0 egy környezetében), akkor azt mondjuk, hogy f kétszer differenciálható x 0 -ban és definíció szerint f'' ( x 0 ) := ( f' ) ' ( x 0 ) .
Megjegyzés: f'' ( x 0 ) :X ↣ L ( X,Y ) , f'' ( x 0 ) lineáris folytonos operátor, így f'' ( x 0 ) ∈L ( X,L ( X,Y ) ) .

Definíció: ha f' függvény értelmezve van és folytonos valamely Ω⊂X tartományon, akkor azt mondjuk, hogy f egyszer folytonosan differenciálható Ω -n.
Megjegyzés: ez a definíció X= ℝ n ,Y=ℝ esetén ekvivalens a korábbi definícióval.

Definíció: ha f' függvény értelmezve van és folytonos valamely Ω⊂X tartományon, akkor azt mondjuk, hogy f kétszer folytonosan differenciálható Ω -n.

Definíció: legyen f: ℝ n ↣ ℝ képező függvény! Ha valamely j-re a ∂ j f függvény a k-adik változója szerint parciálisan differenciálható egy x 0 ∈ ℝ n pontjában, akkor ∂ k ∂ j f ( x 0 ) := [ ∂ k ( ∂ j f ) ] x 0 . Hasonlóan értelmezhető f függvény magasabb rendű parciális deriváltjaira.
Kérdés: igaz-e, hogy ∂ j ∂ k f= ∂ k ∂ j f , ∀j,k -ra? Általában nem (de azért a fizikában előforduló példákra általában igaz, mint ahogy látni is fogjuk).
Pl: f ( x,y ) := { x y 3 ( x 2 + y 2 ) ha  ( x,y ) ≠ ( 0,0 ) 0 ha  ( x,y ) = ( 0,0 ) . Ekkor ∂ 1 ∂ 2 f ( 0,0 ) =0 de ∂ 2 ∂ 1 f ( 0,0 ) =1 . Az eredmények nem triviálisak, segítségképp: ∂ 1 f= { y 5 − x 2 y 3 ( x 2 + y 2 ) 2 ha  ( x,y ) ≠ ( 0,0 ) 0 ha  ( x,y ) = ( 0,0 ) illetve ∂ 2 f= { 3 x 3 y 2 +x y 2 ( x 2 + y 2 ) 2 ha  ( x,y ) ≠ ( 0,0 ) 0 ha  ( x,y ) = ( 0,0 ) .

Young Tétel ℝ 2 -ből ℝ -be képező függvényekre: legyen f: ℝ 2 ↣ ℝ , melyre ( x 0 , y 0 ) ∈ D f ⊂ ℝ 2 pont környezetében létezik ∂ 1 ∂ 2 f és ∂ 2 ∂ 1 f is és folytonosak ( x 0 , y 0 ) pontban. Ekkor ∂ 1 ∂ 2 f ( x 0 , y 0 ) = ∂ 2 ∂ 1 f ( x 0 , y 0 ) .
Bizonyítás: F ( x ) :=f ( x,y ) −f ( x, y 0 ) G ( y ) :=f ( x,y ) −f ( x 0 ,y ) } ⇒F ( x ) −F ( x 0 ) =G ( y ) −G ( y 0 ) . Alkalmazzuk először a Lagrange középérték-tételt F és G függvényekre! ∃ξ az x, x 0 között, hogy F ( x ) −F ( x 0 ) =F' ( ξ ) ( x− x 0 ) = [ ∂ 1 f ( ξ,y ) − ∂ 1 f ( ξ, y 0 ) ] ( x− x 0 ) és ∃η az y, y 0 között, hogy G ( y ) −G ( y 0 ) =G' ( η ) ( y− y 0 ) = [ ∂ 2 f ( x,η ) − ∂ 2 f ( x 0 ,η ) ] ( y− y 0 ) , ezért a fenti egyenlőség miatt [ ∂ 1 f ( ξ,y ) − ∂ 1 f ( ξ, y 0 ) ] ( x− x 0 ) = [ ∂ 2 f ( x,η ) − ∂ 2 f ( x 0 ,η ) ] ( y− y 0 ) . Még 2x alkalmazzuk a Lagrange-féle középérték tételt: y↦ ∂ 1 f ( ξ,y ) függvényre és x↦ ∂ 2 f ( x,η ) függvényre. ∃ ξ ˜ , η ˜ : ∂ 2 ( ∂ 1 f ) ( ξ, η ˜ ) ( y− y 0 ) ( x− x 0 ) = ∂ 1 ( ∂ 2 f ) ( ξ ˜ ,η ) ( x− x 0 ) ( y− y 0 ) , ahol ξ ˜ egy x, x 0 között, η ˜ pedig egy y, y 0 között van. ∂ 2 ( ∂ 1 f ) ( ξ, η ˜ ) = ∂ 1 ( ∂ 2 f ) ( ξ ˜ ,η ) . ( x,y )→( x 0 , y 0 ) esetén, mivel ∂ 1 ∂ 2 f és ∂ 2 ∂ 1 f folytonosak ( x 0 , y 0 ) -ban, ⇒ ∂ 2 ( ∂ 1 f ) ( x 0 , y 0 ) = ∂ 1 ( ∂ 2 f ) ( x 0 , y 0 ) .

Következmény: ha f: ℝ n →ℝ -be képez és az f-nek az összes második parciális deriváltja létezik x 0 egy környezetében és folytonos x 0 -ban ⇒ ∂ j ∂ k f ( x 0 ) = ∂ k ∂ j f ( x 0 ) .

12.02

Definíció: azt mondjuk, hogy egy f: ℝ n →ℝ függvény k-szor ( k≥1 ) folytonosan differenciálható Ω -n, ha minden legfeljebb k-ad rendű parciális derivált létezik és folytonos az Ω⊂ ℝ n tartományon.

Tétel: ha f:Ω→ℝ függvény k-szor folytonosan differenciálható, akkor f minden legfeljebb k-adrendű parciális deriváltjában a deriválások sorrendje tetszőlegesen felcserélhető.
Jelölés: feltéve, hogy f függvény k-szor folytonosan differenciálható, a továbbiakban használandó a következő jelölés a legfeljebb k-adrendű parciális deriváltakra: α= ( α 1 , α 2 ... α n ) , α j ≥0, α j ∈ℕ esetén ∂ α f:= ∂ 1 α 1 ∂ 2 α 2 ... ∂ n α n f . A deriválás rendje | α | = ∑ j=1 n α j ≤k .
Megjegyzés: ha f: ℝ n ↣ ℝ függvény k-szor folytonosan differenciálható Ω -n ⇒f minden legfeljebb ( k−1 ) -edrendű parciális deriváltja differenciálható.

Bilineáris operátorok

Azért kellenek, mert f'' ( x 0 ) ∈L ( X,L ( X,Y ) ) , és ezt összefüggésbe akarjuk hozni az X×X-ből Y-ba képező operátorokkal.

Definíció: legyenek X, Y vektorterek, ekkor X×Y: { ( x,y ) |x∈X,y∈Y } és X×Y-n értelmezzük az összeadást és a valós számmal való szorzást: ( x 1 , y 1 ) + ( x 2 , y 2 ) = ( x 1 + x 2 , y 1 + y 2 ) , λ∈ℝ esetén λ ( x 1 , y 1 ) = ( λ x 1 ,λ y 1 ) .

Állítás: az X×Y a fenti tulajdonságokkal vektorteret alkot.

Definíció: legyenek X, Y normált terek. Ekkor az X, Y vektortérben vezessük be a következő normát: ‖ ( x,y ) ‖ := ‖ x ‖ 2 + ‖ y ‖ 2 !
(Megj: más normát is lehetne definiálni, pl ‖ x,y ‖ := ‖ x ‖ + ‖ y ‖ ).

Állítás: X×Y a fenti normával normált tér.

Definíció: legyenek X, Y, Z normált terek, tekintsük az X×Y vektorteret! Egy A ˜ :X×Y→Z operátort bilineárisnak nevezünk, ha minden rögzített ∀x∈X esetén y↦ A ˜ ( x,y ) , y∈Y lineáris és minden rögzített y∈Y esetén x↦ A ˜ ( x,y ) , x∈X lineáris.
Megjegyzés: az X×Y-ből Z-be képező bilineáris operátorok vektorteret alkotnak a következő művelettel: ( A ˜ + B ˜ ) ︸ ∈L ( X×Y,Z ) ( x,y ) ︸ ∈X×Y = A ˜ ( x,y ) ︸ ∈Z + B ˜ ( x,y ) ︸ ∈Z és λ∈ℝ esetén ( λ A ˜ ) ( x,y ) =λ⋅ A ˜ ( x,y ) ∈Z .
Kérdés: legyenek X, Y, Z normált terek (tehát vektorterek is). Továbbá legyen A ˜ :X×Y→Z bilineáris operátor. Következik-e ebből, hogy A ˜ folytonos? Általában nem.

Tétel: az A ˜ :X×Y ↣ Z bilineáris operátor folytonos ⇔∃c≥0: ‖ A ˜ ( x,y ) ‖ ≤c ‖ x ‖ ⋅ ‖ y ‖ , ∀x∈X,∀y∈Y -ra.
Megjegyzés: ha az utóbbi teljesül, akkor A ˜ bilineáris operátort korlátosnak nevezzük.
Bizonyítás ⇐ irányban: tfh A ˜ korlátos. Belátjuk, hogy A ˜ folytonos ( x 0 , y 0 ) ∈X×Y rögzített elemnél. ‖ A ˜ ( x,y ) − A ˜ ( x 0 , y 0 ) ‖ = ‖ [ A ˜ ( x,y ) − A ˜ ( x 0 ,y ) ] + [ A ˜ ( x 0 ,y ) − A ˜ ( x 0 , y 0 ) ] ‖ ≤ ≤ ‖ [ A ˜ ( x,y ) − A ˜ ( x 0 ,y ) ] + [ A ˜ ( x 0 ,y ) − A ˜ ( x 0 , y 0 ) ] ‖ ≤ ‖ A ˜ ( x− x 0 ,y ) ‖ + ‖ A ˜ ( x 0 ,y− y 0 ) ‖ ≤c ‖ x− x 0 ‖ ‖ y ‖ +c ‖ x 0 ‖ ‖ y− y 0 ‖ ezért nyílván ∀ε>0∃δ>0: ‖ ( x,y ) − ( x 0 , y 0 ) ‖ = ‖ x− x 0 ‖ 2 + ‖ y− y 0 ‖ 2 <δ⇒c ‖ x− x 0 ‖ ⋅ ‖ y ‖ +c ‖ x 0 ‖ ⋅ ‖ y− y 0 ‖ <ε
⇒ irányban: tfh folytonos, de nem korlátos (indirekt): ∀n∈ℕ∃ x n ∈X, y n ∈Y: ‖ A ˜ ( x n , y n ) ‖ > n 2 ‖ x n ‖ ⋅ ‖ y n ‖ . Legyen x n ˜ := x n n⋅ ‖ x n ‖ →0 és y n ˜ := y n n⋅ ‖ y n ‖ →0 . Ebből már látszik az állítás.

Definíció: legyenek X, Y, Z normált terek, A ˜ :X×Y ↣ Z korlátos, folytonos bilineáris operátor. Ekkor A ˜ normáját így értelmezzük: ‖ A ˜ ‖ :=sup⁡ { ‖ A ˜ ( x,y ) ‖ : ‖ x ‖ =1, ‖ y ‖ =1 } .

Állítás: ‖ A ˜ ‖ =min⁡ { c ‖ A ˜ ( x,y ) ‖ ≤c ‖ x ‖ ⋅ ‖ y ‖ ,∀ ( x,y ) ∈X×Y } . (A bizonyítása hasonló lineáris korlátos operátorok esetéhez.)

Tétel: tekintsük az X×Y→Z képező korlátos bilineáris operátorokat az előbb bevezetett összeadással és skalárral való szorzással, és vegyük hozzá a fenti normát. Ekkor egy normált teret kapunk.
Észrevétel: legyenek X, Y, Z normált terek, A∈L ( X,L ( Y,Z ) ) . Értelmezzük az A ˜ :X×Y→Z operátort: A ˜ ( x,y ) := ( Ax ) y ︸ ∈Z . Ekkor A ˜ :X×Y→Z korlátos bilineáris operátor.
Bizonyítás: a) a fentiek szerint A ˜ :X×Y→Z
b) belátjuk először, hogy A ˜ bilineáris operátor A ˜ ( λ 1 x 1 + λ 2 x 2 ,y ) = [ A ( λ 1 x 1 + λ 2 x 2 ) ] y= ( λ 1 A x 1 + λ 2 A x 2 ) y= λ 1 [ ( A x 1 ) y ] + λ 2 [ ( A x 2 ) y ] = λ 1 A ˜ ( x 1 ,y ) + λ 2 A ˜ ( x 2 ,y ) A ˜ ( x, λ 1 y 1 + λ 2 y 2 ) = ( Ax ) ( λ 1 y 1 + λ 2 y 2 ) = λ 1 ( Ax ) y 1 + λ 2 ( Ax ) y 2 = λ 1 A ˜ ( x, y 1 ) + λ 2 A ˜ ( x, y 2 ) .
c) belátjuk, hogy A ˜ korlátos: ‖ A ˜ ( x,y ) ‖ = ‖ ( Ax ) y ‖ ≤ ‖ Ax ‖ ⋅ ‖ y ‖ ≤ ‖ A ‖ ⋅ ‖ x ‖ ⋅ ‖ y ‖ ⇒ A ˜ korlátos, továbbá ‖ A ˜ ‖ ≤ ‖ A ‖ .

Tétel: legyenek X, Y, Z normált terek, A∈L ( X,L ( Y,Z ) ) . Ekkor az A ˜ ( x,y ) := ( Ax ) y,x∈X,y∈Y képlettel értelmezett A ˜ :X×Y→Z bilineáris operátor. Fordítva: minden A ˜ :X×Y→Z bilineáris operátort ilyen alakú: ∃!A:L ( X,L ( Y,Z ) ) : A ˜ ( x,y ) = ( Ax ) y .
Bizonyítás: az első állítást beláttuk. Fordítva: tfh A ˜ :X×Y→Z korlátos bilineáris operátor. Tekintsük tetszőleges, rögzített x∈X esetén a következő A ( x ) operátort: y↦ A ˜ ( x,y ) . Ez egyrészt lineáris, másrészt korlátos, hiszen a feltétel szerint A ˜ korlátos: ‖ [ A ( x ) ] ( y ) ‖ = ‖ A ˜ ( x,y ) ‖ = ‖ ‖ x ‖ ⋅ ‖ y ‖ ⋅ A ˜ ( x ‖ x ‖ , y ‖ y ‖ ) ‖ ≤ ‖ A ˜ ‖ ⋅ ‖ x ‖ ⋅ ‖ y ‖ = ( ‖ A ˜ ‖ ⋅ ‖ x ‖ ) ‖ y ‖ ⇒ a fenti operátor korlátos operátor és normája ≤ ‖ A ˜ ‖ ⋅ ‖ x ‖ . Jelölje A ( x ) ezt az L ( Y,Z ) -beli operátort ⇒ A ˜ ( x,y ) = ( A ( x ) ) y . Nem nehéz belátni, hogy A ( x ) x-től lineárisan függ. A korlátos is, hisz ‖ A ( x ) ‖ ≤ ‖ A ˜ ‖ ⋅ ‖ x ‖ ,∀x∈X⇒A korlátos is, sőt ‖ A ‖ ≤ ‖ A ˜ ‖ ⇒ ‖ A ˜ ‖ = ‖ A ‖ . (lásd az előbbi tételt)
Megjegyzés: A ˜ ( x,y ) = ( Ax ) y képlet lineáris normatartó leképezést definiál a bilineáris operátorok és L ( X,L ( Y,Z ) ) között.

Multilineáris leképezések

Definíció: legyenek X 1 , X 2 ... X n ,Z vektorterek. Egy X 1 × X 2 ×...× X n →Z leképezést multilineárisnak nevezünk, ha minden koordinátájában lineáris (midőn a többit rögzítjük).

Definíció: legyenek X 1 , X 2 ... X n ,Z normált terek! Egy A ˜ : X 1 × X 2 ×...× X n →Z multilineáris leképezés korlátos ∃c≥0:‖ A ˜ ( x 1 , x 2 ,..., x n ) ‖≤c⋅‖ x 1 ‖⋅‖ x 2 ‖⋅...⋅‖ x n ‖∀ x j ∈ X j .

Tétel: A ˜ folytonos ⇔ A ˜ korlátos.

Tétel: egy A ˜ multilineáris folytonos operátor általános alakja A ˜ ( x 1 , x 2 , x 3 ... x n ) = ( ( ( A x 1 ) x 2 ) x 3 ... x n ) ,A∈L ( X 1 ,L ( X 2 ...L ( X n ,Z ) ) ) .

Alkalmazás a magasabbrendű deriváltak értelmezésére

Legyenek X, Y normált terek, f:X ↣ Y . Ha f differenciálható x 0 ∈X -ben, akkor f' ( x 0 ) ∈L ( X,Y ) . f' függvény X-ből L ( X,Y ) -ba képező függvény. Ezért f'' ( x 0 ) = ( f' ) ' ( x 0 ) ∈L ( X,L ( X,Y ) ) . Az f'' ( x 0 ) ∈L ( X,L ( X,Y ) ) -beli operátornak a fentiek szerint egyértelmű módon megfelel egy X×X→Y bilineáris folytonos operátor: A:=f'' ( a ) ∈L ( X,L ( X,Y ) ) , A ˜ ( x 1 , x 2 ) := ( A x 1 ) x 2 = ( ( f'' ( a ) ) x 1 ) x 2 , ( x 1 , x 2 ) ∈X×X .

Speciális eset: X:= ℝ n ,Y:=ℝ . Ekkor f: ℝ n →ℝ , L( ℝ n ,ℝ )∍f'( a )↔( ∂ 1 f( a ), ∂ 2 f( a ),..., ∂ n f( a ) )∈ ℝ n (a ↔ jel a megfeleltethetőséget jelenti). f': ℝ n →L ( ℝ n ,ℝ ) . Ez úgy is felfogható, hogy f': ℝ n → ℝ n . f'' ( a ) ∈L ( ℝ n ,L ( ℝ n ,ℝ ) ) tekinthető ℝ n × ℝ n →ℝ bilineáris operátornak, de tekinthető L ( ℝ n , ℝ n ) -beli operátornak is, ennek megfelel egy n×n-es mátrix. f'= ( ∂ 1 f, ∂ 2 f,..., ∂ n f ) , f'' ( a ) ⇔ ( ∂ 1 2 f ( a ) ∂ 2 ∂ 1 f ( a ) ⋯ ∂ n ∂ 1 f ( a ) ∂ 1 ∂ 2 f ( a ) ∂ 2 2 f ( a ) ⋯ ∂ n ∂ 2 f ( a ) ⋮ ⋮ ⋱ ⋮ ∂ 1 ∂ n f ( a ) ∂ 2 ∂ n f ( a ) ⋯ ∂ n 2 f ( a ) ) =𝒜 . [ f'' ( a ) ] ( x 1 , x 2 ) = 〈 𝒜 x 1 , x 2 〉 = ∑ j=1 n [ ∑ k=1 n ∂ j ∂ k f ( a ) x 1k ] x 2j .

Speciális eset: X:=ℝ , Y tetszőleges normált tér, f:X→Y , L( ℝ,Y )∍f'( a )↔y∈Y (a nyíl a megfeleltethetőséget jelenti) a következő képlettel: ℝ∍t↦yt∈Y , ℝ -ből Y-ba képező lineáris operátor. Ekkor f' ( a ) azonosítható y∈Y elemmel.
Magyarázat: ebben az esetben az Y∍f' ( a ) ↔ lim⁡ h→0 f ( a+h ) −f ( a ) h , f'' ( a ) ⇔b∈Y , ugyanis f’ is tekinthető ℝ→Y függvénynek, x 1 , x 2 ∈ℝ, [ f'' ( a ) ] ( x 1 , x 2 ) = [ f'' ( a ) x 1 ] x 2 = ( b x 1 ) x 2 .

A Lagrange középértéktétel többváltozós függvényekre

Legyen X normált tér, Y:=ℝ .

Tétel: legyen a,b∈X,L ( a,b ) := { a+t ( b−a ) :t∈ [ 0,1 ] } . Tfh f:X→ℝ folytonos L ( a,b ) -n és differenciálható int⁡ ( L ( a,b ) ) . Ekkor ∃ξ∈int⁡ ( L ( a,b ) ) : f ( b ) ︸ ∈Y − f ( a ) ︸ ∈Y = f' ( ξ ) ︸ ∈L ( X,Y ) ( b−a ) ︸ ∈X ︷ ∈Y .
Bizonyítás: visszavezetjük az ℝ→ℝ függvényekre. ϕ ( t ) :=a+t ( b−a ) ,t∈ [ 0,1 ] . Ekkor ϕ: [ 0,1 ] →X , ϕ∈C ( 0,1 ) és itt differenciálható is. ϕ' ( t ) = ( b−a ) ∈X , g ( t ) =f ( ϕ ( t ) ) = ( f∘ϕ ) ( t ) ,t∈ [ 0,1 ] , ekkor g: [ 0,1 ] →ℝ . Mivel f∈C ( L ( a,b ) ) ⇒f∘ϕ∈C [ 0,1 ] , továbbá f∘ϕ differenciálható ( 0,1 ) -n, g' ( t ) = ( f∘ϕ ) ' ( t ) =f' ( ϕ ( t ) ) ϕ' ( t ) ∈L ( ℝ,ℝ ) , g függvényre alkalmazzuk a Lagrange-féle középérték-tételt: ∃τ∈ ( 0,1 ) :g ( 1 ) −g ( 0 ) =g' ( τ ) ( 1−0 ) , g ( 1 ) =f ( ϕ ( 1 ) ) =f ( b ) , g ( 0 ) =f ( a ) , g' ( τ ) =f' ( ϕ ( τ ) ) ϕ' ( τ ) =f' ( ϕ ( τ ) ) ( b−a ) . ξ:=ϕ ( τ ) =a+τ ( b−a ) .
Kérdés: mi a helyzet akkor, ha Y≠ℝ . Egyszerű példa: X:=ℝ , Y:= ℝ 2 . Ebben az esetben a fenti állítás általában nem igaz. f= ( f 1 , f 2 ) :ℝ ↣ ℝ 2 , f 1 ( t ) :=sin⁡t , t∈ [ 0,2π ] , f 2 ( t ) :=cos⁡t . Ekkor f ( 0 ) =f ( 2π ) = ( 0 1 ) , f' ( τ ) = ( cos⁡τ −sin⁡τ ) , ( 0 0 ) =f ( 2π ) −f ( 0 ) =f' ( τ ) 2π≠0 ( 0=a , 2π=b ).

Tétel: legyenek X, Y normált terek, f:X ↣ Y , a,b∈X , f∈C [ L ( a,b ) ] és f differenciálható int⁡ ( L ( a,b ) ) . Ekkor ‖ f( b )f( a ) ‖≤ sup ξ∈L( a,b ) ‖ f'( ξ )( b−a ) ‖ . Ez a Lagrange egyenlőtlenség.

12.09

Alkalmazás

Állítás: legyenek X, Y normált terek, Ω⊂X tartomány (azaz nyílt és összefüggő) ⇔Ω nyílt és bármely két pontja összeköthető egy Ω -ban haladó törött vonallal. Tfh f:Ω→Y és f differenciálható Ω minden pontjában és f' ( x ) =0,∀x∈Ω⇒f állandó.
Bizonyítás
: legyen x 1 ∈Ω, x 2 ∈Ω tetszőleges. Belátjuk, hogy f ( x 1 ) =f ( x 2 ) ∈Y . Kössük össze az x 1 és x 2 pontokat egy Ω -ban haladó törött vonallal! A töréspontok legyenek x 1 , ξ 1 , ξ 2 ,..., ξ k , x 2 . Először alkalmazzuk a Lagrange-egyenlőtlenséget L ( x 1 , ξ 1 ) -re! ‖ f( ξ 1 )−f( x 1 ) ‖≤ sup η 1 ∈L( x 1 , ξ 1 ) ‖ f'( η 1 )( ξ 1 − x 1 ) ‖=0⇒f( ξ 1 )=f( x 1 ) . Alkalmazva L ( ξ 1 , ξ 2 ) -re, L ( ξ 2 , ξ 3 ) -ra,…, L ( ξ k , x 2 ) -re, kapjuk, hogy f ( ξ 1 ) =f ( ξ 2 ) ,f ( ξ 2 ) =f ( ξ 3 ) ,...,f ( ξ k ) =f ( x 2 ) ⇒f ( x 1 ) =f ( x 2 ) .

Függvénysorok és sorozatok integrálása és deriválása

Legyenek f k : [ a,b ] →ℝ , egyszerűség kedvéért folytonos függvények, k∈ℕ . Tfh ∀x∈ [ a,b ] esetén lim⁡ k→∞ f k ( x ) =f ( x ) . Ekkor mondtuk, hogy ( f k ) függvény sorozat pontonként tart egy f függvényhez.
Kérdés: ebből következik-e, hogy lim⁡ k→∞ ∫ a b f k ( x ) dx = ∫ a b f ( x ) dx ? Általában nem. Pl.: f k ( x ) := { x/ ( 1/2k )  ha 0 ≤x≤1/2k −x/ ( 1/2k ) +2k  ha  1/2k<x≤1/k 0  egyébként

Tétel: egy f k : [ a,b ] →ℝ, f k ∈C [ a,b ] és ( f k ) →f egyenletesen ( ⇒f∈C [ a,b ] ). Ekkor lim⁡ k→∞ ∫ a b f k ( x ) dx = ∫ a b f ( x ) dx .
Bizonyítás
: lim⁡ k→∞ | ∫ a b f k ( x ) dx − ∫ a b f ( x ) dx | =0 ezt kellene belátni. | ∫ a b f k ( x ) dx − ∫ a b f ( x ) dx | = | ∫ a b [ f k ( x ) −f ( x ) ] dx | ≤ ∫ a b | f k ( x ) −f ( x ) | dx . Mivel ( f k ) →f egyenletesen ⇒∀ε>0∃ k 0 :k> k 0 ⇒ | f k ( x ) −f ( x ) | <ε,∀x∈ [ a,b ] . Így ∫ a b | f k ( x ) −f ( x ) | dx<ε⋅ ( b−a ) , ebből következik a tétel állítása.

Tétel: legyen g j : [ a,b ] →ℝ, g j ∈C [ a,b ] , ∑ j=1 ∞ g j =f sor egyenletesen konvergens (vagyis ha a részletösszegek sorozata egyenletesen konvergál f-hez, ekkor amúgy f folytonos) ⇒ ∑ j=1 ∞ ∫ a b g j ( x ) dx = ∫ a b f ( x ) dx .

Tétel: tfh f k : ( a,b ) →ℝ függvény folytonosan differenciálható, továbbá ( f k ' ) →g egyenletesen ( a,b ) -n, továbbá egy alkalmas c∈ ( a,b ) helyre lim⁡ k→∞ f k ( c ) =α véges. Ebből következik, hogy ( f k ) →f egyenletesen ( a,b ) -n, f folytonosan differenciálható és f' ( x ) = lim⁡ k→∞ [ f k ' ( x ) ] .
Bizonyítás
: alkalmazzuk a Newton-Leibniz formulát az f k folytonosan differenciálható függvényekre, x∈ ( a,b ) rögzített. f k ( x ) − f k ( c ) = ∫ c x f k ' ( t ) dt ⇒ f k ( x ) = ∫ c x f k ' ( t ) dt + f k ( c ) → ∫ c x g ( t ) dt +α , mert f k ' ( t ) →g ( t ) egyenletesen, t∈ [ x,c ] vagy t∈ [ c,x ] . Továbbá f k egyenletesen tart [ ∫ c x g ( t ) dt+α ] ︸ f ( x ) -hoz, ugyanis | f k ( x ) −f ( x ) | = | [ ∫ c x f k ' ( t ) dt + f k ( c ) ] − [ ∫ c x g ( t ) dt+α ] | ≤ | ∫ c x ( f k ' ( t ) −g ( t ) ) dt | + | f k ( c ) −α | ︸ <ε  ha  k> k 0 ≤ ≤| x−c |⋅ sup( | f k '( t )−g( t ) | ) ︸ <ε ha k> k 1 +ε≤( b−a )ε+ε és k≥max⁡ { k 0 , k 1 } ⇒ ( f k ) →f egyenletesen ( a,b ) -n. Kellett, hogy ( b−a ) véges legyen! f ( x ) = ∫ c x g ( t ) dt +α⇒f' ( x ) =g ( x ) ,∀x∈ ( a,b ) .

Tétel: tfh ϕ j : ( a,b ) →ℝ folytonosan differenciálható. ∑ j=1 ∞ ϕ j ' =g egyenletesen konvergens ( a,b ) -n, továbbá ∃c∈ ( a,b ) : ∑ j=1 ∞ ϕ j ( c ) =α véges. Ekkor ∑ j=1 ∞ ϕ j egyenletesen konvergens ( a,b ) -n, f:= ∑ j=1 ∞ ϕ j függvény differenciálható ( a,b ) -n és f' ( x ) = ∑ j=1 ∞ ϕ j ' ( x ) ,∀x∈ ( a,b ) .
Bizonyítás: f k = ∑ j=1 k ϕ j …

Cauchy-féle középérték Tétel: tfh f,g: [ a,b ] →ℝ , folytonosak, ( a,b ) -n differenciálhatóak és g' ( x ) ≠0,∀x∈ ( a,b ) . Ekkor ∃ξ∈ ( a,b ) : f ( b ) −f ( a ) g ( b ) −g ( a ) = f' ( ξ ) g' ( ξ ) . (Ha g ( x ) =x , akkor ez a Lagrange középérték tétel)
Bizonyítás: g ( b ) −g ( a ) ≠0 , ugyanis ha g ( b ) −g ( a ) =0 lenne, akkor a Rolle tétel szerint g függvényre ∃η∈ ( a,b ) :g' ( η ) =0 . Legyen F ( x ) :=f ( x ) − f ( b ) −f ( a ) g ( b ) −g ( a ) [ g ( x ) −g ( a ) ] . Ekkor F folytonos [ a,b ] -n és differenciálható ( a,b ) -n, F ( a ) =f ( a ) , F ( b ) =f ( b ) − f ( b ) −f ( a ) g ( b ) −g ( a ) [ g ( b ) −g ( a ) ] =f ( a ) . F ( a ) =F ( b ) ⇒ Rolle tétel segítségével ∃ξ∈ ( a,b ) :F' ( ξ ) =0 , azaz 0=F' ( ξ ) =f' ( ξ ) − f ( b ) −f ( a ) g ( b ) −g ( a ) g' ( ξ ) .

L’ Hôpital szabály
Tétel (alapeset): tfh f, g értelmezve van és differenciálható a∈ℝ egy környezetében (a-ban nem is kell), továbbá lim⁡ x→a f ( x ) ≡ lim⁡ a f=0 és lim⁡ b g=0 . Ekkor lim⁡ a f g = lim⁡ a f' g' , ha létezik ez utóbbi.
Bizonyítás
: értelmezzük az f és g függvényt a-ban! f ( a ) :=0 , g ( a ) :=0 . Ezért f, g folytonosak a egy környezetében és deriválhatók is x kivételével, g' ( x ) ≠0 . Alkalmazzuk a Cauchy-féle középérték-tételt: a környezetében levő x pont és a által meghatározott intervallumra ∃ξ∈ ( a,b ) : f ( x ) g ( x ) = f ( x ) −f ( a ) g ( x ) −g ( a ) = f' ( ξ ) g' ( ξ ) ⇒x→a esetén ξ→a⇒ lim⁡ x→a f ( x ) g ( x ) = lim⁡ ξ→a f' ( ξ ) g' ( ξ ) , ha ez utóbbi létezik.

Általánosítások: a) a:=±∞ és lim⁡ a f=0, lim⁡ a g=0 , ekkor is igaz, hogy lim⁡ a f g = lim⁡ a f' g' , ha ez utóbbi létezik
b) lim⁡ a f=±∞ és lim⁡ a g=±∞ esetén hasonló állítás.

Hatványsorok integrálása és deriválása

∑ k=0 ∞ c k ( x−a ) k , a,x∈ℝ ezt nevezzük x-nek a körüli hatványsornak. Ez egy speciális függvénysor. Legyen ennek a konvergencia sugara R! Tudjuk, hogy | x−a | <R esetén a hatványsor konvergens x-ben. Azt is tudjuk, hogy ∀δ>0 esetén a hatványsor egyenletesen konvergens [ a−R+δ,a+R−δ ] intervallumon.

Tétel: legyen a hatványsor konvergencia sugara R>0 és R≤∞ . Ekkor egyrészt tetszőleges [ c,d ] ⊂ ( a−R,a+R ) esetén a hatványsor tagonként integrálható, vagyis ∫ c d ∑ k=0 ∞ c k ( x−a ) k dx = ∑ k=0 ∞ ∫ c d c k ( x−a ) k dx .

Tétel: legyen a hatványsor konvergencia sugara R>0 és R≤∞ . Ekkor | x−a | <R esetén a hatványsor x-ben tagonként deriválható: ( ∑ k=0 ∞ c k ( x−a ) k ) '= ∑ k=0 ∞ ( c n ( x−a ) k ) ' .
Bizonyítás
: alkalmazzuk a függvénysorok tagonkénti deriválásáról szóló tételt! Világos, hogy a hatványsor tagjai folytonosak, akárhányszor differenciálhatóak. Kérdés: mi a tagok deriváltjaiból alkotott hatványsor konvergencia sugara? Látható, hogy ugyanaz. A derivált sor k-adik tagja: c k k ( x−a ) k−1 , erre ugyanaz a konvergencia sugár adódik. Tehát a deriváltakból álló sor egyenletesen konvergens [ c,d ] -n ha [ c,d ] ⊂ ( a−R,a+R ) , | x−a | <R , [ c,d ] -t megválaszthatjuk úgy, hogy x∈ [ c,d ] .

Taylor formula

tfh egy hatványsor konvergencia sugara > 0, f ( x ) = ∑ k=0 ∞ c k ( x−a ) k , | x−a | <R>0 . (Definíció szerint itt 0 0 =1 .)
Az előbbiek szerint | x−a | <R esetén
f' ( x ) = ∑ k=0 ∞ c k k ( x−a ) k−1 f'' ( x ) = ∑ k=0 ∞ c k k ( k−1 ) ( x−a ) k−2 ⋮ f ( j ) ( x ) = ∑ k=0 ∞ c k k ( k−1 ) ( k−2 ) ... ( k−j+1 ) ( x−a ) k−j
Ekkor f ( j ) ( a ) = c j ⋅j ( j−1 ) ( j−2 ) ...2⋅1= c j j!⇒ c j = f ( j ) ( a ) j! .

Állítás: ha f ( x ) = ∑ k=0 ∞ c k ( x−a ) k , | x−a | <R>0⇒ c k = f ( k ) ( a ) k! . Speciális eset, ha f polinom, azaz f= P N (N-edfokú polinom), vagyis f= ∑ k=0 N c k ( x−a ) k , ekkor c k = P ( k ) ( a ) k! , más szóval P ( x ) = ∑ k=0 N P ( k ) ( a ) k! ( x−a ) k .

Taylor formula Lagrange- féle maradéktaggal

Tétel: tfh f függvény N+1-szer differenciálható a egy környezetében. Ebben a környezetben fekvő tetszőleges x pontjára f ( x ) = ∑ k=0 N f ( k ) ( a ) k! ( x−a ) k + f ( N+1 ) ( ξ ) ( N+1 ) ! ( x−a ) N+1 , alkalmasan választott ξ∈ ( x,a ) elemre.
Megjegyzés: N=0 esetén megkapjuk a Lagrange-féle középértéktételt.
Bizonyítás: jelölje g ( x ) :=f ( x ) − ∑ k=0 N f ( k ) ( a ) k! ( x−a ) k =f ( x ) −P ( x ) . Ekkor g ( a ) =f ( a ) −P ( a ) , de P ( a ) =f ( a ) , így g ( a ) =0 . Továbbá g' ( a ) =f' ( a ) −P' ( a ) , node f' ( a ) =P' ( a ) , így g' ( a ) =0 … g ( n ) ( a ) = f ( n ) ( a ) − P ( n ) ( a ) =0 . Tekintsük: g ( x ) ( x−a ) N+1 = g ( x ) −g ( a ) ( x−a ) N+1 − ( a−a ) N+1 = g' ( ξ ) ( n+1 ) ( ξ 1 −a ) N , felhasználva a Cauchy-féle középérték tételt. További alkalmazása segítségével g ( x ) ( x−a ) N+1 = g' ( ξ 1 ) −g' ( a ) ( N+1 ) ( ξ 1 −a ) N − ( N+1 ) ( a−a ) N = g'' ( ξ 2 ) ( N+1 ) N ( ξ 2 −a ) =...= f ( N+1 ) ( ξ N+1 ) ( N+1 ) ! ⇒ g ( x ) ( x−1 ) N+1 = f ( N+1 ) ( ξ N+1 ) ( N+1 ) !
Következmény: ha f akárhányszor differenciálható a egy környezetében, akkor (ha tudom, hogy ξ∈ ( a,x ) : lim⁡ N →∞ f ( N+1 ) ( ξ ) ( N+1 ) ! ( x−a ) N+1 =0 ξ -ben egyenletesen) ⇒f ( x ) = ∑ k=0 ∞ f ( k ) ( a ) k! ( x−a ) k , ez f Taylor sorfejtése. Egyszerű, elegendő (de nem szükséges) feltétel, ha ξ∈ ( a,x ) , | f ( n+1 ) ( ξ ) | egyenletesen korlátos, ugyanis lim⁡ n→∞ ( x−a ) n+1 ( n+1 ) ! =0 .

Definíció: tfh egy f függvény a egy környezetében akárhányszor differenciálható! Ekkor ∑ k=0 ∞ f ( k ) ( a ) k! ( x−a ) k hatványsort az f függvény Taylor sorának nevezünk.
Megjegyzés: lehetséges, hogy f akárhányszor differenciálható, de a Taylor sora az a pont kivételével nem állítja elő a függvényt. pl: f ( x ) = { 0 ha  x=0 e − 1 x 2 egyébként . Ennek lim⁡ x→0 f ( x ) =0, lim⁡ x→0 f' ( x ) =0... lim⁡ x→0 f ( k ) ( x ) =0,∀k⇒f akárhányszor deriválható az a=0 helyen. lim⁡ h→0 f ( h ) −f ( 0 ) h−0 =0 , tehát f' ( 0 ) =0,f'' ( 0 ) =0...⇒f Taylor sora 0, pedig f ( x ) >0 ha x≠0 .